Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Bárth János: A kalocsai érsekség Duna menti jobbágyainak migrációja a XVIII. század elején

297 Vukovárra (Bukovár), (Szerem m.) - Gergő Upalovics (amikor a pandúriak a kurucok elől elmenekültek a Dráván túlra, nem tért vissza szülőfalujába, hanem Vukováron maradt). A FORRÁSKÖZLÉS MÓDJA Alábbiakban betűhíven közzéteszem a kalocsai érsekség idegenbe költözött jobbágyainak számbavétele céljából végzett 1731. évi tanúvallatás jegyzőkönyvét. Elvileg teljes terjedelmében közlöm a nagyrészt magyarul íródott, 22 oldalas, hitelesített dokumentumot, de helykímélés miatt némi rövidítést mégis alkalmaztam. Erre a lépésre intett a forrás felépítése, belső szerkezete is. A jegyzőkönyv készítői, a vallatást végző hivatalnokok ugyanis munkájuk közben módszert változtattak. Szentbenedek, Úszód, Foktő esetében egyenként feljegyezték a tanúk vallomásait. Bizonyára maguk is rájöttek, hogy rengeteg ismétlést vetettek papírra. Az egy-egy faluból megkérdezett második, harmadik tanú általában szószerint ugyanazt mondta, mint az első. Ezen okulva Szeremle, Pandúr, Kákony, Csanád esetében összefoglalva vetették papírra egy-egy falu név szerint felsorolt tanúinak vallomásait. Szövegközlésem során megtartottam az összes tanúbemutatási szöveget, mivel a tanúk neve önmagában népesedéstörténeti dokumentum, de a jegyzőkönyv első feléből az adatokat ismétlő vallomásrészleteket elhagytam. Ha a tanú nem válaszolt valamelyik kérdésre, illetve ugyanazt mondta, mint az előző tanú, és erre latin megjegyzés utal, sima gondolatjelet — alkalmaztam. Ha a tanú vallomását ismétlés vagy érdektelenség miatt magam hagytam el, a rövidítés tényét zárójelbe tett gondolatjellel (—) jeleztem.