Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

420 Padány, Kulcsod, Királyhelmec környékén Bodrog-Szentes határába telepedtek besenyők (Lackovits 1972, Györffy 1990), Seftsik (1935) pedig a Szolnok megyei vezsenyieket említi besenyő eredetűként. A besenyő származásúnak tartott magyarok minden felmért helységben magasabbak voltak a magyar átlagnál, a legmagasabbak a kulcsodiak (f. 175,70 cm, n. 164,59 cm) és a bősiek (f. 175,86 cm, n. 161,58 cm) voltak, de ebben annak is szerepe van, hogy a kulcsodiakat 1994-ben, a bősieket 1996 vizsgáltam. A fejjelző minden besenyő eredetű községben rövid, az arcjelző széles, gyakori a sötét szemszín - legnagyobb mértékben a rábapatonai férfiaknál (52,9 %) és a bősárkányi nőknél (62,5 %) - és a barna-fekete hajszín (kulcsodi, padányi, bősi férfiaknál és a padányi, rábapatonai nőknél 100 %), a turanid, pamíri, kaszpi típusok a magyar átlagnál lényegesen gyakoribbak, a keletbalti, alpi, lapponoid és a meghatározhatatlanok pedig annál kisebb arányban mutathatók ki náluk. A besenyő eredetű népességek közel állnak a többi őslakos eredetű magyar népességekhez, főleg a nagykunokhoz. Az írott források szerint a kabarok az Eger völgytől északkeletre, a Sajó és Bódva táján, a Vág pozsonyi és nyitrai mellékén, a nyírségi-bihari részeken, az AlDunánál, valamint körben a gyepük mentén telepedtek le (Györffy 1983). A kabar eredetű Herény nemzetségre utaló helynevek nagyrészt a Kárpát-medence peremén, a gyepük mentén találhatók (Herényi 1975-76), ami alátámasztja azt, hogy a csatlakozott népek, a kabarok és a székelyek gyepüszerüen fogták közre a hét eredeti magyar törzs szállásait. A gyepük őrzését főleg Taksony fejedelem uralkodásától kezdve besenyőkkel erősítették meg. Bakó a palócok alaprétegének a kabarokat tartja, akik közül a dél-szepesi gömörőrök és a Csütörtökhely környéki szepesi lándzsások is kiváltak. Szerinte a Mátraalja (Pétervására környéke) és Gömör megye Gortva menti palóc őslakos népességei a leginkább kabar eredetűek és innen népesítették be Gömör és Szepes megye jelenlegi és egykori magyar községeit. Pétervásárán, Mátraderecskén és a Gortva mentén egyaránt végeztem etnikai embertani felmérést. Mindhárom népesség a Palócföldön embertani szempontból a legegységesebbek közé tartozik, mindegyiknél a magyarság középázsiai rétegéhez kapcsolódó turanid és pamíri típus áll az első két helyen. Mátraderecskén jelentős arányban, 5,5 %ban volt kimutatható a keleti dinaroid változat is. Látszólagos ellentmondás, hogy az Eger-szépasszonyvölgyi honfoglaló temetőben, ahová Nemeskéri és Gáspárdy (1954) szerint kabar eredetű gyepüorök települtek, a keleti mediterrán típus 45,7 %-ban volt kimutatható, viszont Pétervásárán, Mátraderecskén e típus aránya nem haladja meg az 1 %-ot és a Gortva mentieknél is csak 3,6 %-ban volt kimutatható. Mert Győr-Sopron és Vas megyében, valamint a Székelyföldön észlelhető volt a keleti mediterrán típus kaszpi és pontusi változatának a volt gyepük mentén való jelentős növekedése, valószínűnek látszik, a gyepük őrzésévvel megbízott nemzetségek északon is tovább költöztek a Palócföldről. A Győr-Sopron megyében felmért őslakos