Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata
417 Az általam vizsgált magyaroknál a közép-ázsiai (törökös) eredetű típusok (turanid, pamíri, kaszpi, mongolid) 46,8 %-ban, a kaukázusi jellegegyüttesek (előázsiai, keleti dinaroid) 8,1 %-ban, a régi szláv jellegegyüttesek (északi cromagnoid fele része és a keletbalti szláv jellegű formái) 2,1 %-ban, a régi germán típusok (északi és cromagnoid fele része) 0,4 %-ban voltak észlelhetők. (Az északi és cromagnoid típusba soroltak felénél apai vagy anyai ágon német eredetű családnév volt kimutatható). Az őslakos eredetű népességeknél (20,619 fő, az általam vizsgáltak 62,7 %-a) a magyar átlagnál nagyobb arányban, 52,2 %-ban voltak a közép-ázsiai eredetű típusok kimutathatók, közülük a legnagyobb mértékben, 72,6 %-ban a kárpátaljai és 62,2 %-ban a felvidéki őslakosoknál. Az őslakos népességeknél a kaukázusi alakok 9,3 %-ban, a finnugor formák 3,8 %-ban - ezek közül az uráli típus csak 0,1 %-ban -, a régi szláv jellegegyüttesek 1,1 %ban voltak meghatározhatók. A finnugor formák nagy csökkenésének és a régi szláv jellegegyüttesek jelentéktelen előfordulásának valószínű főbb okai: 1. Míg a közép-ázsiai és kaukázusi eredetű rétegek a besenyőkkel, kunokkal, jászokkal, volgai bolgár-törökökkel és Derbent környéki alánokkal az Árpád-korban utánpótlást kaptak (Rásonyi 1981, Szűcs 1987), finnugor eredetű nép már nem érkezett a Kárpát-medencébe. 2. A Kárpát-medence honfoglalás kori szláv nyelvű népei Tretyakov (1953) szerint nem voltak tiszta szlávok, kialakulásukban jelentős szerepük volt a közép-ázsiai eredetű népeknek, elsősorban a (késő)avaroknak (Eisner 1933, Erdélyi 1986). 3. A 15. századi Knyiezsa-féle néprajzi térkép szerint a Kárpát-medence északi folyóvölgyeiben, a Morva völgyében a Miava patakig, a Nyitra völgyében Oszlányig, a Turóc völgyében Ruttkáig, a Garam mentén Besztercebányáig, a keleti völgyekben Eperjesig és a Vihorlát hegységig magyarok vagy magyarok és szlávok vegyesen éltek, délen nemcsak a Bácskában és a Bánátban laktak magyarok, hanem a Szerémség északi felében és a Dráva-Száva köze északkeleti részében is, északnyugati sávjában pedig magyarok és szlávok vegyesen laktak. Keleten nemcsak a Székelyföldön és a Partium sík- és dombvidéki részein, hanem az erdélyi medence északi és középső részében is nagyrészt magyarok, déli harmadéban pedig szászok éltek (Szűcs 1982). 4. Mert a Kárpát-medence szláv nyelvű népeinek jelentős része embertani szempontból a magyarokhoz áll közel - leginkább a dél-somogyi horvátok -, a velük való keveredés nem módosíthatta nagyobb mértékben a magyarág embertani képét, Kelemen (1968) pedig antropológiai-statisztikai számításokkal bebizonyította, a vizsgált románok közül Klopotiva és Hangú lakosai állnak közel a magyarokhoz, akiknél több évszázados román-magyar együttélés és keveredés volt kimutatható. Mert a történeti források csak a IX. századtól kezdve említik a magyarokat, és a magyar őstörténetet csak az i. u. V. századig lehet visszafelé nyomozni, a további kutatások megkezdéséhez a magyar nyelvet kellett „szólásra bírni", bár a nyelvi eredetet nem kell okvetlenül az etnikai eredettel azonosnak tekinteni (Ligeti 1943).
