Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata
411 fokozottabban nagyok, az arc és az állkapocsszöglet is kissé szélesebb, a járomcsont teste nagyobb, frontálisan kissé lapultabb, a gonion táj gyakrabban enyhén kiugró, a glabella erösebben fejlett és a közepesnél gyengébben kiemelkedő orrhát pedig kissé gyakrabban fordul elő, mint az alföldi változatnál. Az erősebben mongolid jellegű változat (1. kép) csak ritkán észlelhető. Valamivel gyakoribb a turanid középtípus (2. kép), mely az előbbi, valamint az alföldi és az észak-kazakisztáni változat között áll. A turanid típusba sorolt átmeneti és kevert formák közül a turano-pamíri (13-15. kép) előfordulása a legnagyobb, és eléggé gyakori a turanid + keletbalti (38. kép) keveredés is. A turanid típus legfőbb gyakorisági gócai: Dunántúl: Bölcske (51,6 %), Segesd (48,7 %), Vörs (47,6 %), Nemesgörzsöny (47,1 %), Csányoszró (47,0 %), Darány (42,3 %), Dudar (42,0 %), Söjtör (42,0 %), Őriszentpéter (41,2 %), Fehérvárcsurgó (41,0 %), Egyházasrádóc (40,7 %), Buzsák (40,7 %), Rábatamási (40,6 %), Csömödér (40,5 %), Kőröshegy (40,1 %), Babócsa (40,0 %), Bolhó (horvát származásúak 41,9 %). Duna-Tisza köze: Alpár (51,0 %), Tiszaújfalu (48,9 %), Csongrád (47,9 %), Vezseny (43,8 %), Lászlófalva (41,2 %), Drágszél (41,0 %), Szakmar (40,0 %), Ókécske (40,0 %). Tiszántúl: Nagyecsed (46,3 %), Gáborján (44,7 %), Szamosszeg (43,5 %), Zsadány (43,0 %), Magyarbánhegyes (42,8 %), Döge (42,4 %), Gyulaháza (42,3 %), Hajdúszovát (40,0 %). Palócföld: Pétervására (42,7 %), Karancskeszi (33,3 %), Egerbocs (33,3 %). Felvidék: Bény-Kéménd (51,5 %), Ipolypásztó (47,8 %), Pered (47, 2 %), Bős (47,0 %), Pozsonyeperj es (46,4 %), Ipolybalog-Ipolynyék (45,2%), AlistálPadány-Bögellő (45,0 %), Gortva mente (44,3 %), Nagymegyes 43,6 %), Bodrogszentes-Kisgéres (43,1 %), Martos-Kamocsa (43,0 %), Hanva-HarmacLénártfalva (41,1 %), Zobor vidék (40,0 %). Kárpátalja: Nagydobrony (46,2 %). Székelyek: Bögöz-Agyagfalva (40,0 %). A turanid típus Közép-Ázsiában a bronzkor óta őshonos, europoid jellegű andronovói típus és mongoloidok összeolvadásából keletkezett (Lipták 1955). Ginzburg (1966) úgy látja, hogy a mongoloid keveredés már az i. e. 1. évezred közepén a szakáknál (szkítáknál) megkezdődött, és fokozatos átalakulása turanid típussá az 1. évezred végéig tartott. Az ősi andronovói jellegek azonban Kazakisztánban a 12. század végéig túlsúlyban maradtak (Iszmagulov 1970), a turanid típus erősebben mongoloid jellegű változata Kumekov Bulat kazak történész közlése szerint csak Északkelet-Kazakisztánban és a Selyem út mentén került túlsúlyba a 13. századtól kezdve, amikor mongol hódítók telepedtek rá az őslakosságra. A honfoglaló magyarok, besenyők, kunok, jászok ősei a 13 század előtt egyaránt elköltöztek Közép-Ázsiából, így nem hozhatták magukkal
