Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Régészet, éremtan - V. Székely György: 16. századi éremlelet Pálmonostoráról (A tallérforgalom első évtizedei Magyarországon)

21 Ezeket a számadatokat érdemes összevetni az előfordulás gyakoriságával, tehát, hogy az egyes kibocsátók veretei hány leletben fordulnak elő. A csökkenő sorrend a következő: Kibocsátó Leletszám Darabszám Szászország, Albertini-ág 28 204 Alsó-Ausztria 25 76 Mansfeld 23 61 Brandenburg 23 47 Csehország 21 65 Szászország, Ernestini-ág 21 56 Stolberg 19 25 Salzburg 18 85 Tirol 17 135 Felső-Ausztria 14 40 Magyarország 13 39 Öttingen 13 28 Kaufbeuren 13 18 Kempten 11 25 A többi pénzkibocsátó veretei 10 vagy ennél kevesebb leletből kerültek elő. A fenti adatok alapján megállapítható tehát, hogy a pénzverő hatóságok 15 %-ának egy vagy több vereté a leletek háromnegyed részében megtalálható. Ezzel szemben a pénzkibocsátók 85 %-ának a veretei csak a leletek egynegyed részében fordultak elő, ami azt jelenti, hogy ezek sem számarányukat, sem előfordulási gyakoriságukat tekintve nem játszottak hangsúlyos szerepet a hazai pénzforgalomban. Érdekes megfigyelni, hogy pl. a brandenburgi, mansfeldi vagy stolbergi tallérok több leletben, de ugyanakkor kisebb példányszámban bukkannak fel, mint a salzburgi vagy tiroli tallérok, melyek viszont kevesebb leletben, de nagyobb példányszámban fordulnak elő. Az 1541 és 1590 közötti időszak pénzleleteiből azonosítható 1311 darab tallérveret kibocsátóinak csoportosítása az alábbi megoszlást mutatja: Magyarország 39 db 3,0 % Osztrák tartományok 323 db 24,6 % Salzburgi érsekség 85 db 6,5 % Német pénzkibocsátók 691 db 52,7 % Németalföldi pénzkibocsátók 135 db 10,3 % Svájc 33 db 2,5 % Skandinávia 4 db 0,3 % Itália 1 db 0,08 %