Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Henkey Gyula: Akasztó népességének etnikai embertani vizsgálata

317 Az erősen kevertek közé azokat soroltam, akiknél egyik típus jellegei sem észlelhetők legalább 51 %-ban. Akasztón az erősen kevertek előfordulása kisebb mind a Duna-Tisza közi, mind az összmagyar átlaghoz képest. NÉPESEDÉSTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEK Honfoglaló magyar koponyákon Lipták (1958) vizsgálatai szerint, ha az ókécskei koponya tekintetében Nemeskéri és Gáspárdi (1954) meghatározását fogadjuk el, a törökös réteggel kapcsolatba hozható turanid, pamiri, előázsiai és mongoloid típusok együtt 49.1 %-ban, a finnugor elemekre utaló uráli, keletbalti és lappanoid pedig 15.7%-ban voltak meghatározhatók. Jelentős számban volt észlelhető a honfoglalóknál a keleti mediterrán típus, de ezt egyik réteghez sem sorolom, mert bár a törökök türkméneknél, azerbajdzsánoknál, baskíroknál, kazáni tatároknál és csuvasoknál gyakori, viszont a finnugor mordvinoknál és csermiszeknél is jelentős az előfordulása. Az akasztóiaknál a törökös típusok 43.3%-ban észlelhetők, ami ugyan a 47.4%-os magyar átlagnál némileg kisebb, de a 18. században újratelepült helységek között e téren az elsők között van. A finnugor eredetű típusok (az uráli, a lapponoid és a keletbalti típusnak finnugor jellegű formái) a 4.6%-os magyar átlaggal szemben 8.2%-ban észlelehetők. A régi szláv jellegegyüttes (a keletbalti szlávos formái, valamint az északi és a cromagnoid féle része) 5,4%-ban, a régi germán típusok (az északi és a cromagnoid féle része) 1.1 %-ban mutathatók ki, az előbbiek a 2.7%-os, az utóbbiak a 0.5%-os magyar átlaggal szemben. Akasztó a török megszállás alatt elnéptelenedett, az újratelepítők 1719 körül érkeztek (Borovszky 1910). Mert az Akasztón vizsgáltak között 36%-ban voltak kimutathatók szlovák eredetű családnevek, vázolnom kell a szlovák nép kialakulását is. A szlovákok ősi magjának a Nyitra-szlávok tekinthetők, akik a honfoglalás előtt a Dunától északra, a Morva és az Ipoly folyók között laktak. Egyes kutatók szerint a szlovákok 1914 előtti magyar neve, a „tót", a vidék korábbi, germán eredetű lakosaitól, a gepidáktól származik, akik „thout"-nak nevezték magukat (Bakó 1989) és helyben maradt részük beolvadt a Nyitra-szlávokba. De van másik nézet is a „tót" név eredetére nézve. A török népek a nekik meghódolt és szolgáltatásokat teljesítő réteget (földműveseket, kertészeket, kézműveseket) „tat"-nak nevezték. (Bulgáriai kutató utam alakalmából tapasztalhattam, hogy a tatárok a nem harcos rétegből származó családokat ma is tat-nak nevezik, az utóbbiak egy ősi kaukázusi nép eltörökösödött utódai.) Visszatérve a szlovák nép kialakulására, Eisner (1933) szerint az avarok Szlovákia területén is együtt éltek és temetkeztek a szlávokkal, így az avarokkal való keveredésnek jelentős szerepe volt a szlovák nép kialakulásában. 900-ban a honfoglalók elfoglalták a Kisalföldnek a Dunától északra eső részét, nyugat felé a Morva folyóig nyomultak előre. A Kisalföld északi része Galócig, Nyitráig, Léváig a történeti Magyarország azon területi közé tartozik, ahol a legtöbb