Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz

500 KŐHEGYI SZTRINKO: BELLOSICS BÁLINT LEVELEI . . . 38. Baja, 1898. jún. 24. Kedves Barátom! Leveledre a tanítóképesítővel járó sok irka-firka miatt csak ma válaszolhatok. Tudomásul vettem Margitai levelét is. Azt, hogy Tömör nem hajlandó a cserélésre, egyedül az ő leveleiből tudom eddig; lehet hogy T. azért fog válaszolni levelemre. Én jóhiszemüleg írtam Tömörnek, midőn megtudtam, hogy Pápára mehetne, honnan egy rövid óra alatt Kis-Sitkén, szülőinél lehet. A levélváltásból most már kiegészült a praemissam, — elég volt. Az, hogy Déváról Csáktornyára áthelyezték nem ok, mert hisz ő is vágyott Dunántúlra; hogy nem akarja magát az átköltözés kellemetlenségeinek kitenni, az egy 28—29 éves fiatal embernél nem lehet komoly ok akkor, mikor szülői közelébe juthatna; mert M. ig. úr nem közölte veled, hogy én Pápát ajánlottam Tömörnek írt levelemben s nem Baját, mert a pápai tanár hajlandó lenne Bajára jönni. Jól mondod: . . . valami czéljai vannak Tömörrel és nem T.-nek. Ezt bizonyítja M. levelének hangja: ő aggódik Tömörért, ki „máris oda van, hogy nincs nyugalma." Az egészben azt fájlalom, hogy úgy tünteti fel a dolgot, mintha én erőszakkal akarnám czélomat elérni, egészen felháborodik, pedig két levél az egész, melyet ez ügyben velük váltottam s bármenyire aprójára feltárom szövegüket, nem tudom bennük megtalálni ekkora forrás erjesztő anyagát. Szülőim elhagyatottságukban gyermeki szeretetemre apelláltak, én a legszentebb természeti törvény parancsára vettem tollat kejzembe] hogy siker nélkül, az nem az én hibám. Arra Isten a tanúm, hogy egyedül ez az ok kényszerített mozgásra. Az igaz, hogy itt sem fenékig tejfel, de a hova kívánkoztam még kevesebb. Anyagilag ott határozottan rosszabb körülmények közé jutottam volna, személyi okok meg engem sohsem késztetnének cserére, mert én tudok alkalmazkodni addig, míg önérzetemmel is összhangban maradhatok; M. is ismeri egyéniségemet s tudja hogy a Belzebub legválogatottabb legényeiből toborzott tanárkarban is boldogulni tudnék. — Szülőim iránt érzett szeretetem vitt rá a csere gondolatára. A rossz gazdasági körülmények, több évi gyalázatos termés a bukás szélére sodorta őket, nagyon valószínű, hogy ha sikerül is a bérleti szerződés nyűgét nagyobb baj nélkül lezárniok, nekem magamhoz kell őket vennem. Elhoznám őket ide, de hiszen tudod, hogy az ilyen 60 esztendős öregek menyire rabjai a megszokásnak, menyire leköti őket egy-egy sírdomb mi egymás emlék; nem félik a sírt, de nincs egyéb vágyuk, minthogy ismerős földben, szeretteik közelében nyugodhassanak. Ez az én nagy gondom, melylyel Tömör erősségei közelről sem mérkőzhetnek. — Ez vezetett ahhoz a tervhez is, hogy esetleg Pápára helyeztessem át magam, honnan mégis vagy én, vagy nőm kritikus időben néhány óra után mellettük lehetünk. Pápán Répay kollega szerint lesz nyelv-történeti szakcsoporton új állás. — Én a gyűlésre júl. 3-án felutazom, folyamodványomat is magammal viszem, találkozásunkkor megbeszélem veled a dolgot s aztán cselekszem.