Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz
498 KŐHEGYI SZTRINKO: BELLOSICS BÁLINT LEVELEI . . . veztetésed alkalmával. 74 Úgy is van az rendén, hogy a ki a gyermeket keresztvíz fölé tartja, járni tanítja, az nagy korában is gyámola legyen. Nem hiszed, milyen örömet gerjesztett bennem a Hivatalos Közlöny, midőn olvastam belőle, hogy te, ki első voltál azok között, kik nálunk az ethnographiának honosságot szereztek; csiráztattad, ápolgattad, lelkesedtél, fáradtál érdekében: Te lettél első egyetemi tanítója. Kívánom, adjon az Isten neked gondtalan életet, tartós egészséget! Isten éltessen! Ezt a levelemet hosszúnak terveztem mielőtt kineveztetésedet megtudtam, azért megengeded, hogy egyszerre két szándékom megvalósítója legyen. Egy tervemmel akarlak megismertetni. Hogy ezt tehessem egy kissé bőbeszéddel le akarom foglalni drága idődet. Édes atyám — már a 70-ik évhez közel járó öreg ember — Zala vármegyében az Eszterházy-féle herczegi uradalom egy majorját bérli már talán 20 éve. A bérlet 700 holdas. Négy fia közül én vagyok a legidősebb. Az utánam következő gazdasági akadémiát végzett és 5 éve tulajdonképpen ő vezette a bérletet. Mint tartalékos hadnagy még a hadgyakorlatokon meghűlt, az ősszel a gazdaságban vigyázatlanul növelte a bajt és Karácsonyra elpusztult. A karácsonyi szünidő alatt temettük el 27 éves korában. Öreg atyám a nagy — már aránylag véve nagy — bérleten egy maga vesződik. Két másik öcsém közül az egyik honvédfőhadnagy 25 évvel, szeretik Kriegsschule-ba akarják vezényelni, őt nem lehet a mai rossz gazdasági körülmények közé állítani. A legkisebb közös hadseregbeli tiszthelyettes Pozsonyban. Ő hasonlóképpen szépen indul a katonaságnál, de különben sem végzett gazdasági intézetet. Atyámnak ajánlottam, számoljon le a bérletiekkel, van anyi saját vagyona, hogy megél szépen, de a sok rossz év után szeretne még egy jót megérni, azért ragaszkodik hozzá. Körülöttük senki sincsen, ki nagy öregségükben gyámolítaná őket. Ezek érlelték meg bennem azt a gondolatot, hogy ha lehetséges áthelyeztetem magam Csáktornyára, honnan 1 1/2 órai vasutazás után mellettük lehetek. Itten az internatusban nem maradhatok, mert már 3 fiam van, a lakás (két kis szoba) nem elegendő, de meg már vagy 15 éve folyton internatusban vagyok és egészségem is megkívánja, hogy naponként legalább 1 1/2 órát a szabadban lehessek, a mi itt lehetetlenség. - Csáktornyán úgyis csupa segédtanár van. Az én tárgyaimat Tömör Boldizsár tanítja. Már most az a kérdés, vájjon ő a cserébe beleegyezik e? Itt mint segédtanárnak határozottan jobb dolga lenne. Kezdő embernek elég nagy a lakás (2 bútorozott szoba, konyha, kamra); Csáktornyán csak egy szobája van. Ha cserélni nem hajlandó, miután a másik nyelvész — Zrínyi — csáktornyai ember, utam be van vágva. Ezért Tömörtől egyenlőre direkte nem is kérdezősködöm. A másik, a mit ki akarnék kerülni — ha lehet —, a saját költségemen való utazás, pedig ha cserélnénk, a Tömör utazási költségeit is nekem kellene megtérítenem. Szerény véleményem szerint a 74. Magyarországon elsőként 1898-ban Herrmann Antalt nevezték ki a néprajz tanárává a kolozsvári egyetemen.
