Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz
494 KŐHEGYI— SZTR1NK0: BELLOSICS BÁLINT LEVELEI . . . pontosan. A Dodola volt nálam, de hogy megjelent e vagy sem máig sem tudom. Küldök néhány apatini feljegyzést növendékeim írásával, néhány régi babonás feljegyzést, végre egy „Kapusdi" ez. gyermekjátékot 68 és néhány czigány gúnynevet. Amit te nem használhatsz, add át az Ethnographiának; közölje egy kis tiszteletdíj mellett; rám fér, családos ember vagyok. Ha a czigányokra vonatkozó könyved írásakor (mert tudom hogy készül és nagy érdekkel várom) különösen tárgyak rajzaira lenne szükséged, én a legnagyobb örömmel és úgy készítem el, hogy meg leszel velük elégedve. A hetési házra vonatkozólag sokat gyűjtöttem az elmúlt nyár rövid szüneti idejében; sok szép rajz vázlata áll rendelkezésemre, de az idő szűk nagyon. Egy vágyam van, rendes tanárrá lenni vagy Pápán, vagy Csurgón, vagy Csáktornyán. Akkor megteszem az iskolával szemben kötelességemet, de internatusra nem lesz gondom, s szabad időm az enyém lesz egészen. De hát mikor teljesül! Mindnyájan üdvözlünk famíliástul. Kérlek fogadd el a csekélyke küldeményt. Őszintén tisztelő tanítványod Bellosics Bálint Az összetartozó dolgokat összefűztem. Utólag tettem be két botnak az általam készített rajzát. Mindkettő egy lajta-falusi (Sopron vm.) juhász müve. Vagy vadalma vagy vadkörte fájából készült. A feje faragott; az egyik lúdfej, a másik valami más gázlóé lehet; Ornithologus megismeri. A fekete köralakú rajz úgy van reá égetve. Herman Ottónak akartam elküldeni, mert tudom hogy a madarakról ír, de először neked küldöm, talán a rajzát be is mutathatod. Herman Ottó onnan megismerheti. A lúdfej nagyon hű másolata az igazinak. Kérlek írd meg, megkaptad e a küldeményt. BB. 31. Baján, 1896. márcz. 4. Kedves Barátom! Ma érkezett levelednek nagyon megörültem, mert újra felbátorítottál arra, hogy leveleimmel néha napján felkereshetlek s jelét adhatom annak a vonzódásnak, melylyel irányodban viseltetem. Én nem várok feleletet, hiszen nagyon jól tudom, hogy olyan nagy munkát végző embernek minden pillanata lefoglalt; de engedd meg, hogy én egy leveledre, vagy csak levelezőlapodra többször felelhessek . . . Tante-nak átadtam leveledet s nagyon megörült neki, de erősen ragaszkodik igazához s Ígéreted beváltását sürgeti. Ezt a kívánságát én is nagy örömmel aláírom. Hozzon az Isten minél előbb s minél hosszabb időre íróasztalod mellől a szabadba! 68. BELLOSICS Bálint: Kapusdi. Ethnographia 1901. 127—128.
