Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Embertan - Henkey Gyula: Nagykörü népességének etnikai embertani vizsgálata
610 HENKEY: NAGYKORÚ NÉPESSÉGÉNEK ETNIKAI . . . formák aránya 21 . Ugyanez figyelhető meg a szlováknak tartott vácegresieknél 22 is, akik ősei szintén a magyar—szlovák nyelvhatár környékéről érkeztek, a magyar eredetű családnevek 48%-ban mutathatók ki náluk, 2%-ot pedig a mindkét nyelvből levezethető Huszár és Kristóf családnevek tesznek ki. A nagykörüiekkel kapcsolatban is elvégeztem a kelet-balti típusba soroltak bontását. Az eredmény hasonló, mint az egyéb palócoknál. Az e típusba soroltak 58%-a finnugor, 42%-a szláv jellegű formának minősült. Mert Nagykörűben a vizsgáltak között 9,9%-ban mutathatók ki szlovák családnevek, a magyar—szlovák érintkezés és keveredés embertani kihatásainak tanulmányozásához fontosnak látszik vázolni a szlovák nép kialakulását is. A szlovákok őseinek tekinthető Nyitra-szlávok a honfoglaló magyarok elől észak felé tértek ki. Először a Nyitra folyó felső folyása mentén a turóci medencébe húzódtak, majd a 12—15. század között a Kárpát-medence északi folyóvölgyeit fokozatosan benépesítő magyar földműves családok elől egyik részük Liptó megyébe települt át, míg másik részük a folyóvölgyek peremén maradva együtt élt a magyarokkal 23 . A Knyiezsa-féle 15. századi néprajzi térkép magyar, illetve magyar —szláv vegyes lakosságot mutat ki észak felé a Morva folyó völgyében a Miava patakig, a Vág völgyében Vágbesztercéig, a Turóc vögyében Ruttkáig, a Garam völgyében Besztercebányáig, keleten Eperjesig és a Vihorlát hegységig 24 , de az Árva és Szepes megyében kimutatott szlávok nagyrészt az Árpád-kor második felétől kezdve betelepült „fehér horvátok" (déli lengyelek) voltak 25 , akik később elszlovákosodtak. Az 1910-es népszámlálás szerint a jelenlegi Szlovákia területén élő szlovákoknak 79%-a élt azokon a vidékeken, amelyek a 15. századi néprajzi térképen mint magyar, valamint magyar—szláv vegyes lakosságú területek szerepelnek, és csak 21%-a az összefüggően szlávnak jelzett tömb helységeiben, Trencsén megye északi felében, Árva és Liptó megyében, Zólyom megye breznóbányai járásában, valamint Szepes megyének Késmárktól északra eső részében. De a honfoglalás korában a Kárpát medencében élő szlávok Tretyakov 26 szerint nem voltak tiszta szlávok. Ezt támasztja alá, hogy Kocka lengyel antropológus 10. század körüli, szlováknak tartott koponyákon csak 32%-ban mutatta ki az ősi szlávoknál gyakori típusok közül az északit és a cromagnoidot együtt, a kelet-baltit pedig nem észlelte 27 . De a Dél-Lengyelországból betelepültek nagy többségére sem lehettek jellemzők a régi szláv típusok, mert a Katowice—Lubin vonal és a Kárpátok közötti területen a lapponoid típus túlsúlya mutatható ki, az északi és az 21. HENKEY Gyula KALMÁR Sándor, 1979. 22. HENKEY Gyula, 1985. 23. MÁLYUSZ Elemér, 1922. 24. SZŰCS Jenő, 1982. 25. GYÖRFFY György, 1962. 26. TRETYAKOV, N. P., 1953. 27. KOCKA, W., 1965.
