Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 221 dése nehezen rekonstruálható, feltehetően a Vajas szegletétől Mártonházáig és az Ollári tóig terjedt, ezenkívül hozzá tartozhatott még a török idők előtt elnéptelenedett Körtvélyes határa is. Utolsó említése 1742-ből ismert, ezután többé nem szerepel, neve feledésbe merült. DUSNOK (181—188) 181. Dusnok. Casale de Dussunc. (1193, K. 4. II. 423) Possessio Dusnok. (1408, K. 4. II. 423) Dusnok, Dusznok. (1517, L. 30. I. fond, 1. fasc.) Dusnok falu. (1548 1620, K. II. 163) Kariye Dúsnak. (1578, K. 6. 35—36) Dusnok. (1699, K. 2. 285) Possessio Dusnach. (1715, L. 28) Dusnok. (1898, K. 13. 162) Dusnok neve 1193-ban tűnik fel először egy ajándékozási oklevélben mint királyi birtok, de a falu alapítása korábbi időkre nyúlik vissza. 1408-ban köznemeseket említenek birtokosként, 1517-ben egy határperben 12 dusnoki nemes tanúskodik. A török hódoltság alatt 1620-ig folyamatosan lakott faluként tüntetik fel a török adóösszeírások, nem sokkal 1620 után Dusnok is elnéptelenedik. Nem jutott a többi környeztő település sorsára, nem vált végleg pusztává, mert a 17. század utolsó harmadában már újra lakják. A falu ezideig mindig ugyanazon a helyen, a mai Lenes erdőben, a Domátyi fok mentén feküdt, de az 1700-as évek legelején átköltözött a Vajas bal parti Doboka pusztafalu helyére, ahol ma is áll, és ahol — a hagyomány szerint — már a török idők alatt is éltek dusnokiak. Az átköltözés után indult meg a falu fejlődése, spontán és irányított kolonizációval rohamosan nőtt a lakosság száma, újabb és újabb puszták területével gyarapodott határa. A telepesek elsősorban a közvetlen környékről származtak, távolabbi vidékekről érkezők igen kevesen voltak. A falu határába a 19. század végéig 16 pusztafalu és prédium olvadt bele: Várad, Eperjes, Újfalu, Garáb, Kozmó, Mártonháza, Doboka, Körtvélyes, Piske, Bék, Halász, Féket (Szőkeházával), Lugas, Natka, Halom és Izsák. A falu földesura a török hódoltság után a kalocsai érsek lett, 1835-től a kalocsai káptalan. A jobbágyfelszabadítást követő birtokelkülönítés 1864-ben zárult le egy perrel, ennek következményeként a falu területének kb. egyharmada került a földesúr kezére. A falu neve rácul is Dusnok. A környező helységek közül többnek van magyarból származtatott rác neve: Nemesnádudvarnak Dudvar, Sükösdnek Sikuzd, Bátyának Bacin, Kalocsának Kalac, Miskének Miska, egyedül Császártöltést nevezik saját nyelvükön Dol-nak. 181.1. György foka György foka. „... hol György foka az Olári tóba Dusnok felül beleszakad . .." (1859, L. 5.) Ilyen nevű fok Dusnokon már nem ismert. 181.2. Zab fok Zab fok. (1850 k., L. 5.) Nem ismert, talán a Tüskösben volt, közel a faluhoz. 182. Kerek-tó Kerek tó. (1850 k., L. 19.) Kerektó. (1864, K. 12.) Vízállás és nádas a falu délkeleti szélén, a Kovács-fok folyt el mellette. Még ma sem száradt ki teljesen, helyét nádas jelzi. A dusnokiak is Kerek-tónak nevezik. 183. Tüskös Tüskösi közlegelő. (1855, L. 21.) Tüskös. (1855, T. 1.) Tüskös. (1879, T. 4.) A 18—19. században nagy kiterjedésű legelő volt, a falu délkeleti szélétől a feketi szántóföl-