Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

172 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . A német nevek legtöbbje a német anyanyelvű szomszédfalu, Hajós Dusnokkal közös határjárásában szerepel. Ezek a közös határon fekvő területek vagy vizek dusnoki neveinek német megfelelői: Pechl (Gatica), Hochmorast (Dermet, Dermetska bara), Löffelmühl (Mankucsai-fok), Reidl Morast és Adlernest (Lovrina bara)... A török hódoltság kori defterek oszmán-török helyneveit két szóval jelölték, ugyanazzal a módszerrel, mint a középkori latin oklevelek: Karyje Pü§ki (Püski falu), Mezraa Al§oyijak (Alsóizsák puszta), Zemin Bek (Bék szántóföld). A Vajas akkori török neve is a defterekből ismert. Irmak-su. A határszéleken fekvő területek és vizek nevei általában azonosak a magyar nyelvű szomszédfalukban használt nevekkel, vagy csak csekély mértékben különböznek egymástól: Szarva, Táló, Eperjes, Panka, Molnár-fok, Ollári-tó, Dermet, Vajas. Akadnak különböző nevűek is: Viricka/Kökényes-fok, Váradi-fok/Sártűfok, Garábi-fok/Homród, Disznósi-palé/Dusnoki-palé. A dusnokiak nem ismerik vagy elfelejtették e neveket: ístvánága, Fehérnád, Fodor-fok, Bor Miklós foka, Szilágyi-fok, Csónakút, Lapishát, Kenyérága, Nyaralói-fok. A régebbi keletkezésű, 18—19. században használt dusnoki népi földrajzi nevek száma jóval nagyobb volt annál, mint amennyit ez a dolgozat közöl. A természeti viszonyok megváltozásával a nevek egyike-másika feleslegessé vált, nem használták többé, mert elvesztette aktualitását. Elsősorban a kisebb területek és vizek neveinek élettartama rövid, különösen akkor, ha távolabb feküdtek a falutól. Az erdők kiirtásával, a tavak és mocsarak kiszáradásával, a fokok felszántásával, a növényzet megváltozásával nem indokolt többé az a név, amellyel ezeket jelölték, így tűnt el a Piskei erdő neve is, valamint a Váradi erdőé, a Szerkovistyéé, a Halomi-tóé, a Csanádi-foké stb. A Piskei erdő helyének új nevet adtak, ez Cajere lett, mert kaszálónak használták (Cajere = rét, kaszáló), a Váradi erdő helyének egy része Prosija (= irtott hely, irtás), a kiszáradt Halomi-tónak Halomi' budzsak. A Szerkovistye és a Csanádi-fok nem kaptak új nevet, miután az előbbi megszűnt cirokföldnek lenni, az utóbbi kiszáradt és szántóföld lett. Egyes nevek viszont szívósan élnek tovább még akkor is, ha a körülmények gyökeresen megváltoztak, és a névhasználat már nem is indokolt: Kukruzisce, Szilibokor, Bálin bostan, Crno voce. A Kukruzistya területén ma nem csak kukoricát termelnek, a Szilibokor szántóföld lett, a Bálin bosztan és a Crno votye nem kert vagy gyümölcsös többé, hanem erdő. A hivatalos, házi használatra alkotott nevek élettartama rövid. Egy részüket csak egyetlen alkalommal használták és talán csak alkotójuk ismerte (pl. Lugosi Sziget fokotska, Kertvölgy, Dusnoki kenderes kertek . . . ), mások csak egy szűk körben voltak használatosak rövidebb-hosszabb ideig (Garábi közlegelő, Pribita greda, Sósi kertek . . . ). Ez utóbbiak közé sorolhatók a latin nevek is, melyeket csak a falu plébánosai használtak.