Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

402 BEREZNAI: A FELEGYHAZI KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA liturgiái szokások gyakorta rejtenek magukban egyetemes jellegű, mágikus eredetű szokáselemeket is. Mivel a keresztény népi vallásosság előterében a szokásszerű laikus vallási gyakorlat áll, s nem a tételes ismeretek és a liturgia — ezért inkább a hit megélésének egyéni, belső szükséglete és a közösségi szokásokra épülő élményszerűség azok a fő tényezők, amelyek a laicizálódás felé viszik a tételes vallási ismereteket és a liturgikus előírásokat. A római katolikus vallás sokféle lehetőséget biztosít a látványosságot és élmény szerűséget igénylő népi vallásosság számára. A katolikus parasztember hitéletében a népi vallásgyakorlat elsődleges fontosságú volt a liturgia által előírt gyakorlattal szemben. A nép vallásosságban a vallási elképzelések és a mágikus világkép szorosan összefonódik, amely alapján a vallásos ember a vallásgyakorlás különböző formáinak mágikus jelentőséget tulajdonít. A csodákba vetett hit mint lélektani tényező a népi vallásosság alapvető mozzanata, egyik fő ereje. A HITÉLET KERETEI 1. A mindennapok a) Imák, imarend A félegyházi katolikusság körében igen nagy szerepe van a mindennapi imáknak. Az imádkozás a hitélet központi alkalma. A mindennapokat a visszatérő állandó és alkalmi imák fűzik össze, szentelik meg. Ezek az imák egyfelől megtalálhatók a katolikus imakönyvekben vagy a különböző egyházi kisnyomtatványokon, esetleg kéziratos formában terjedő, az egyház által jóváhagyott (gyakorta a papok által terjesztett) imaszövegek. Az imák másik csoportjába azok a laikus jellegű, „maguk költötte" imák tartoznak, amelyek tartalmilag megfelelnek a hivatalos vallási követelményeknek. Ezek több generáción át öröklődhetnek a családban, gyakorta inkább egyéni, személyes jellegűek. Ez utóbbi, személyes jellegű imák között gyakoriak a kötetlen formájú, szabadon megfogalmazott imák is, amelyek természetesen bizonyos sztereotip elemeket is tartalmaznak, elsősorban mégis az egyén személyes életéhez kötődnek: egyéni vágyaikat, fájdalmukat, örömüket fogalmazzák meg bennük. Az imák további csoportját azok az imák alkotják, amelyek tartalmilag vagy a hozzá fűződő cselekmények révén ellentétben állnak az egyházi tanításokkal és a liturgiái gyakorlattal. Számos családban található régről őrzött nyomtatott vagy kéziratos ima-