Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések

356 BARTH: BÁCSKAI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK tehát minden jobbágy neve után ki van töltve. Nem úgy a második rovat, amely a Tretplätze címet viseli. Itt tüntették fel a második beltelek: a nyomtatóhely, a szállás nagyságát, szintén 1100 négyszögöles holdra vonatkozó törtszámmal. Mivel szállása nem minden jobbágynak volt, ez a rovat foghíjas, vízszintes vonalkákkal tarkított. Magán a térképen aprólékos, finom munkával jelezték a lakótelek-parcellákat. Valamennyi telek számot visel, mégpedig azt a számot, amelyik a jobbágynévsorban a telek gazdájának neve előtt áll. A birtoktáblázat számsora 1-től 190-ig halad, tehát növekvő és folyamatos. A térképen viszont a lakótelkek számozása nem folyamatos. Előfordul, hogy átmenetileg a számok folyamatosan követik egymást. A sor azonban rendre megtörik. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a telekbirtokosokat nem tényleges lakóhelyük sorrendjében írták össze, hanem vagyoni állapotuk, úrbéri jogállásuk szerint csoportosítva. A névsor elején találhatók a háromnegyed telkes jobbágyok (1—42.) Utánuk következnek a féltelkesek (43 —146.), majd a negyedtelkesek (147—180.) A sort a középületek és az inkvilinusok (úrbéri föld nélküli iparosok, kereskedők stb.) zárják (181—190). A háromnegyed telkesek és a féltelkesek vegyesen laktak. Egy-egy utcában ilyen is, olyan is előfordult. Ezért a háromnegyed és a féltelkesek egyébként szabályos sora újra és újra megszakad. A két sor egymást többször váltva halad előre utcáról utcára, ugyanazon az útvonalon. (5. ábra) Komplikáltabb a helyzet a negyedtelkesekkel. Az ő számsoruk egyáltalán nem követi az előző két sor útirányát. A Mosztonga-parti utcát leszámítva a negyedtelkesek parcellái minden rendszer nélkül viselték a számukat faluszerte. Ugyanez mondható el a néhány inkvilinusról is. A második belteleknek számító gazdasági telephely parcellák nem viselnek számot a térképen. Következésképp nem állapítható meg, hogy melyik lakótelekhez melyik szállás tartozott. Csak a szállásbirtoklás ténye regisztrálható. A térkép tanulsága szerint Doroszló falu lakótelkei két hosszú utcát fogtak közre, vagyis négy sorba rendeződtek. A Mosztonga kanyarulata felől egy rövid „féloldalas" keresztutca zárta le a hosszú teleksorokat. A falu nem emlékeztet a Bácskában oly gyakori, sakktábla alaprajzú településekre. Utcáinak vonala időnként megtörik vagy ívesen hajlik. A két szélső teleksor parcellái nagy alapterületűek és legtöbbször hosszúak. Kifutnak a falut körülvevő vízfolyásig, mocsárig, kerti útig, legelőig, szálláscsoportig. Az északi sort egy köz, a déli sort három köz szakítja meg. A középső két házsor telkei kicsik és rövidek. Négy szabálytalan telektömböt alkotnak. A „Tretplätze" kifejezéssel jelzett szállásparcellák részben sorokba, részben szabálytalan tömbökbe rendeződtek. A temető környékén lévő szálláscsoportok a Mosztonga vize és a szántóföldek közé szorultak. A délnyugati fekvésű szállásparcellák szabálytalan tömbjei a szélső lakóteleksor végénél, a nagy közlegelő szélén helyezkedtek el. 1779-ben Doroszlón 190 belterületi portát vettek számba a térképészek. Kö-