Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben

WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI. . . alapszik, hogy ezeket a nyilvánvalóan a fa elkorhadásából származó nyomokat csak a vázcsontok alatt lehet megfigyelni. Csólyoson azonban egyértelműen bizonyítottnak látjuk, hogy a sírfenék eme jelenségei igen szoros kapcsolatban vannak a már a váz fölött is megfogható, egyértelműen koporsóra utaló egyéb nyomokkal (kapcsok, koporsósávok, csak koporsót megőrző földelszíneződések), és kevéssé valószínű, hogy ugyanazt a jelenséget egyszer zárt koporsóládához, másszor ágyhoz vagy bármi más faszerkezethez lehetne kötni. H. TÓTH Elvira elképzelését azért sem fogadhatjuk el, mert ágyon való eltemetes esetén a szépen felöltöztetett és felékszerezett halottra és a mellé tett ételre-italra így lényegében közvetlenül rádobták volna a földet, hiszen bármiféle letakarás (lepel, állatbőr, nemez) önmagában nem nyújthatott kellő védelmet a halott számára. Az pedig igencsak régi és széles körben elterjedt szokás, hogy a halottat és a koporsót is gondosan óvták a földtől.

38 Ágy vagy kerevet használatát temetéskor — természetesen a koporsó mellett — csak akkor tartjuk indokoltnak, ha az lényegében a „Szent Mihály lova" funkcióját töltené be. A koporsó kiszállítása a temetőbe másképpen is elképzelhető, s e célra — tekintve a falu és a temető olykor nem kis távolságát — legalkalmasabb állati erő vontatta kocsiszerű alkalmatosságot igénybe venni. Ezenkívül bőséges adatokkal szolgál a néprajz arra is, hogy a koporsót ún. vivőfákkal szállították a sírhoz.

39 38. SÁMUEL Aladár 1918. 102.: „ ... hogy ne hulljon be a por a koporsóra."; CSETE Balázs 1942. 205.: „ ... hogy a lehulló föld ne zúzza össze a koporsót s ne sértse a halottak. ,Hogy ne nyomja a főd!' — mondják."; BALASSA Iván 1973. 48.: „ ... úgyhogy föld nem juthat be az üregbe."; KUNT Ernő 1987. 133—134.: „Olyan pontosan kell illeszkedniük (t. i. a padmaly deszkáinak — W. E.), hogy valóban ne jusson majd föld a koporsóhoz." Az afganisztáni nomádok temetkezési szokásaiból BOURGEOIS, J.—

BOURGEOIS, D. 1981. 154.: „Omarzáj feladata, hogy a gyermek holttestét nagyon óvatosan elhelyezze a sírgödör oldalfalának alján vájt, sejtszerű üregben. Ügyelnie kell, nehogy földmorzsa hulljon a makulátlan szemfedőre. A tetemet azután letakarja egy széles szövetdarabbal, amelynek egyik sarkára előzőleg hosszú fehér szalagot kötött. Piroz eközben megnedvesít néhány maroknyi földet, majd összegyúrva kezdetleges habarcsot készít belőle, s ezzel zárják le a sejtszerű üreg nyílását takaró, ferdén megdöntött, lapos köveket. A tetemet védő szövetdarabot Omarzáj csak az utolsó pillanatban húzza ki óvatosan a szalagnál fogva, így a szemfedőt egyetlen porszem sem szennyezi be." 39. KISS Lajos 1926. 28. „ . . . asztalosok csinálták ... a vivőfákat. Két rúd volt ez, mellyel a halottat kézben vitték a temetőbe ... A vivőfákat belelökték a sírba, abban a hitben élvén, nem tud nyugodni a halott, ha a vivőfákat visszahozzák."; MUNKÁCSI Bernát 1900. 103.: „Kalotaszegen . . . a koporsót két testvivő fán szokták kivinni. A hol ez a két fa az egyház tulajdonát képezi, ott a halottvivő rudat a temetőből visszaviszik, de ahol az a halott számára külön készül, ott a két rudat a sír két végébe beleszúrják s otthagyják. Hogy ez régen is így volt, bizonyítja, hogy Mákon egy 1784-iki sír két végében ma is ott van a csaknem teljesen elkorhadt két testvivő, vagy lábfa ... Mert minden eszköz, mellyel a halottat végső útjára szállítják, az ő tulajdona marad ..."; KUNT Ernő 1987. 169.: „Gyakran használnak a koporsók kézi szállítására koporsóvivő rudakat; lábfákat is. Ez három vagy négy darab, másfél-két méter hosszú erős farúd .. . másutt a temetés végén a sírjellel ellentétes oldalon a felhantolt sírba szúrják őket. A lábfák — a népi magyarázat szerint — a menetben a halottat viszik, mintegy az ő lábai, s így a sírban a helyük. Ezzel magyarázzák azt is, hogy ott mindig lábtól szúrják le őket... Ha a halottat kocsin szállítják, akkor alája szalmát, kukoricaszárat tesznek, hogy a koporsó rázkódását enyhítsék."; FELHŐSNÉ CS. Sarolta 1986. 130.: „A házból mindig négy férfi viszi rúdon a koporsót."; u.ott 149.: „A férfiak kivonulása után négy vagy hat hozzátartozó férfi a koporsót rúdra