Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
REGESZET 53 Meg kell még említenünk azokat a sírfenekeket, ahol az oldalkerethez egy szakaszon vele azonos szélességű és mélységű párhuzamos földsáv is csatlakozik 60 (III. tábla, 3-4.). Ez esetekben arra gondolunk, hogy a koporsó több deszkából álló oldala a koporsó beszakadásakor szétesett, és az egyik deszkadarab a koporsón belül az alsó deszka mellé csúszott, majd a föld súlyától benyomódott a sírfenékbe. Nem tekinthető általánosnak avar kori temetőinkben az, hogy a sírdomb fölé valamiféle cölöpszerkezetű építményt állítottak volna. Csolyospaloson négy sír esetében tudjuk ilyenfajta sír fölötti építmény meglétét valószínűsíteni. 61 Egyik sírunk fej felőli végénél és halványan a sír körül is 15-20 cm átmérőjű, egymásnak szabályosan megfelelő, kör alakú elszíneződéseket figyeltünk meg. Egy másik sírnál a sír sarkai mellett voltak kisebb-nagyobb, négyszög alakú lemélyedések. Két egymásra ásott sír (az egyik lemezes ezüstveretes, íjas-nyilas, kardos) hosszanti oldalai mentén pedig 3-3 .nagyobb méretű cölöplyukat találtunk (X. tábla 4.). Mivel a rendelkezésünkre álló adat túl kevés, közelebbi értelmezésükre nem vállalkozhatunk. Lehet, hogy ez a jelenség is általános volt, de mivel a cölöpök vége nem érte el az 50-60 cm vastag fekete föld alatti rétegeket, nyomuk sem maradhatott meg. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a lábakon álló, ácsolt koporsóban való temetkezés Csólyoson megfigyelt általánossága csak elszigetelt helyi jelenség lenne. Annál is inkább nem, mivel igen sok avar temetőben figyeltek meg már eddig is 4 lyukas vagy 2 árkos sírfeneket, bár a jelenségeket a fentiektől eltérő módon magyarázták. Véleményünk szerint a lyukas vagy árkos, oldalkeretes és keresztsávos sírfenekek sokkal gyakoribbak az eddig dokumentált eseteknél. Ennek oka az, hogy a váz alatti sírföldet régebben egyáltalán nem vizsgálták meg, sőt, a vázcsontok felszedése után felspaknizással tönkre is tették a sírfenéken lévő, koporsóra utaló nyomokat. A modern feltárásoknál is gyakori hiba, hogy a vázcsontok körül a sírföldet túlságosan is lemélyítik. Ez a fajta bontás ugyan vitathatatlanul jól mutat fényképen, de örökre és visszavonhatatlanul eltünteti a váz alatti, amúgy is csak 2-4-6 cm mély oldal- és keresztsávokat, melyeket megfelelő ásatási technikával — és persze megfelelő talaj esetén — bizonyára minden avarkori temetőben ki lehetne mutatni. Nem szabad természetesen azt sem elfelejteni, hogy a különböző talajok különbö60. Nem azokra az esetekre gondolunk, amikor a koporsó keretét köröskörül egy valamivel nagyobb, másik keret is követi: ilyet Csólyoson nem találtunk, ezért meg sem kíséreljük értelmezését. Esetünkben az oldalkeretsávhoz a sírfenéken, az egyik oldalon csatlakozik teljes hosszában vagy csak kis szakaszon hasonló színű és szélességű sáv. Ilyen duplakeretnyomok voltak a 243. sír fenekén a bal, a 258. sír fenekén a jobb oldalon. Hasonló H. TÓTH Elvira 1981. 14. kép. 61. Nem gondoljuk, hogy ezek bármi kapcsolatban lennének a lábfák sírbaszúrásával (Id. a 39. jegyzetet), mert ezek a cölöplyukak ahhoz túlságosan nagyok. Csólyoson a 30. sír körül halvány, nehezen megfigyelhető cölöpnyomok voltak. Kör alakú, nagyméretű cölöplyukak az egymást érintő 113. és 114. sírok körül, téglalap alakúak pedig a 126. sír körül voltak.
