Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
30 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI . . . között mozgott. Fentiek alapján nem tudunk tehát olyan jelenséget megfigyelni, melyek minden koporsókapcsos sírt egyformán jellemeznek. A sírfenekek vizsgálata azonban meglepő eredményeket hozott. Kettő kivételével mindegyik sír fenekén sötétebb foltokat figyeltünk meg. Tíz sír sarkaihoz közel l-l ovális vagy téglalap alakú elszíneződés, kibontva 10-20 cm mély lyuk volt, sőt kettőben a sír hosszanti oldalainak közepén megtaláltuk a harmadik lyukpárt is. Nyolc sírban a lyukakat a sír négy oldala mentén, attól beljebb, kb. 10-15-20 cm széles,2-4-6 cm mély árkok kötötték össze, háromban pedig a hosszanti oldalárkokat keresztárkok is összekötötték. Az egyik gyermeksírban nem négy lyuk, hanem a sír keskenyebb oldalai mentén l-l árok volt. E tizenhárom sír közül az egyik férfisír fenekét egyáltalán nem néztük meg, ez azonban nem zárja ki, hogy e sír fenekén is hasonló nyomok voltak. A kapcsos koporsós sírok közül mindössze egy gyermeksír fenekén nem találtunk lyukakra, árkokra vagy oldal- és keresztsávokra utaló nyomot; ez a sír viszont mélyen, nedves, kötött földben feküdt, s a kapcson kívül a váz fölötti földsáv-elszíneződés is egyértelműen koporsós temetkezésre utalt. 2. Földsávval jelzett koporsós sírok (1. táblázat; IV— V. tábla; VI. tábla 1.; VII —VIII. tábla; VI. tábla 4.) A 32 ide tartozó sírból az öt férfisír csaknem mindegyike íjas-nyilas, köztük néhányban veretes öv is volt. Az egyik, sajnos igen rossz állapotban megmaradt lemezes övgarnitúrát aranyozással díszítették. A tizenhárom női sír szinte mindegyike tartalmazott gyöngycsüngős fülbevalópárt és orsógombot. Nyolc felnőtt nemét a jellegtelen mellékletek (általában vascsat, vaskés, tojáshéj stb.) miatt nem tudtuk meghatározni. A hat gyermeksír általában melléklet nélküli vagy szegényes volt, mindössze kettőből került elő bronz fülbevalópár. Ezeket a sírokat legnagyobbrészt nedves, szürkés, agyagos földbe ásták, s a talajvíz sok vázat és mellékletet tett tönkre. Tájolásuk az É—D-i és Ny—K-i irányok között mozgott. A sírfenekek vizsgálata a koporsókapcsos sírokéhoz hasonló eredményt hozott. Bár a nagyon nedves kötött, agyagos talaj nem őriz jól sírfenékfoltot, a 4 lyuk vagy 2 árok itt is teljesen általános volt. Határozott körvonalú lyukakat és árkokat e sírok felében találtunk; az egyikben a síroldalak közepén is voltak lyukak. A 4 lyukas sírfenekes sírok felében — legalábbis részlegesen — dokumentálni tudtuk a lyukakat összekötő oldalsávokat is. További hat sírban 2 árkos megoldással találkoztunk, s ezek nagy részében szintén sikerült az oldalsávokat megfogni. Keresztsávot viszont — nyilván a talaj miatt — nem sikerült megfigyelnünk. Hat sírban csak nagyon halvány, nem bontható és nem értékelhető foltnyomok voltak; ezeket a sírokat is igen kötött, nedves, olykor kavicsos talajba ásták.
