Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

TÖRTÉNELEM 353 bizonytalanok — legfeljebb 3 embert tartanak annak. (A korabeli jelentés 22-ről szól, de a visszaemlékező ezt erősen túlzónak tartja.)

24 A két községből elhurcoltak nagyobbik részénél tehát sem gazdasági szempont, sem a politikai magatartás nem játszott döntő szerepet, s legfeljebb az iparosok esetében találhatunk — igaz csak feltételezett — indokot. A Volksbundtagság, mint politikai ok — így büntetéssel sújtható — a 16-18 éves fiataloknál igencsak nehezen kérhető számon, különösen akkor, ha nem játszottak vezető szerepet. (Ilyenek ekkorra már nemigen voltak a falvakban, még 1944 őszén, a szovjet csapatok előnyomulásának hírére elmenekültek.)

25 Sokuk számára falusi táncmulatságnál, az ismerkedés színterénél nem sokkal jelentett többet.

26 Nem állítjuk azt, hogy a deportáltak mindegyike „politikai szempontból megbízható" volt, s nem kívánjuk a Volksbund szerepét és hatását alábecsülni. De eddigi adataink azt bizonyítják, hogy a munkaképes lakosság elhurcolására a németeknél éppen német származásukat lehetett ürügyként felhasználni, az alapvető ok azonban a Szovjetunióban lévő igen jelentős munkaerőhiány, amely különösen a nehéziparban éreztette hatását. A csepeliek, szegediek között kevés volt a német származású, s ha nem volt teljes a létszám, utcáról gyanútlan járókelők is kerültek a vagonba.

27 A donyeci bányavidéken lévő táborokba vitték azokat a szovjet állampolgárokat is, köztük nőket, akiket a németek hurcoltak el még a háború alatt, de voltak itt olyanok, akik a Szovjetunió más vidékeiről jöttek — természetesen nem önként —, hogy a nehézipar igényelte szenet kitermeljék. Az egyik visszaemlékezés szerint: „Itt senki sem volt otthon."

28 Mindemellett figyelembe kell vennünk Sztálinnak a potsdami konferencián elhangzott álláspontját is: „a hadsereg akkor küzd eredményesen, ha a hátország nyugodt, ha rokonszenvez vele és támogatja. Képzeljék el azt a helyzetet, amikor a német lakosság vagy elmenekül, követve visszavonuló csapatait, vagy pedig 24. TIM A. 1133. 89. P. M. (1922) Katymár.; KŐHEGYI Mihály—TÓTH Ágnes 1989. 6. — Az adatközlők úgy is segítettek — mivel egy-egy faluban már kevesen élnek az elvittek közül; részben elköltöztek, illetve meghaltak —, hogy a másutt élő, vagy az NSZK-ba került ismerőseiket megkérdezték, ha valamilyen kérdésben bizonytalanok voltak. 25. KŐHEGYI Mihály—TÓTH Ágnes 1989. 4. 26. Arról, hogy mit is jelentett a fiataloknak a Volksbund, igen érdekes — s nem egyedülálló — a 21 éves korában Nemesnádudvarról deportált asszony véleménye: „Mi lányok, mi voltunk ott egy jó csoport, mi pont akkor olyan jókori lányok voltunk. Hát hová mentünk mi is? Mi is a végén tartózkodtunk, és nem mentünk az összejövetelekre, mert nem jóra visz, de hát már késő volt. . . A Volksbund semmi más nem volt, mint előadások, összejövetelek. Hát kinek nem tetszett, mint a fiataloknak? Ez volt. De hogy mi valamit tudtunk volna?" TIM A. 1133. 89. K. J.-né (1924) Nemesnádudvar; TIM A. 1133. 89. B. J.-né (1926) Hajós. 27. TIM A. 1133. 89. P. M. (1922) Katymár; TIM A. 1133. 89. T: R.-né (1924) Csávoly; TIM A. 1133. 89. M. M. (1919) Nemesnádudvar — A Nők Lapja „Valahol Oroszországban ..." című sorozatában is sok a magyar megszólaló. Nők Lapja 1989. 16., 17. szám. 28. TIM A. 1133. 89. T. R.-né (1924) Csávoly; K. J.-né (1924) Nemesnádudvar.