Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években
270 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS ... PERES ÜGYEK A KERÜLETI KAPITÁNYI SZÉKEN (sedes iudicaria capitanea) Ismételten kiemelhetjük, hogy a koronabirtok joggyakorlata abban is különbözött az úrbéres joghatóság alá tartozó kamarai és a fiskális birtokok hatóságainak gyakorlatától, hogy a kerületi kapitányi széken — mint másodfokú feljebbviteli fórumon — választott igazságszolgáltatási testület járt el a napirendre került peres ügyekben. Ugyanakkor a teljes egészében földesúri kézben lévő kamarai és a fiskális, tehát az úrbéres településeken a vármegyei törvényszékeken kinevezett földesúri bíróságok bonyolították le a feljebbviteli peres ügyeket. Tehát ha jobbágy-földesúr közötti kereset volt a feljebbviteli per tárgya — akkor a határozatok legtöbbször a jobbágy felperest vagy alperest marasztalták el. 60 Kivétel azonban itt is előfordult. Ilyen kivételt képezett Terbócs István nagykun kerületi kapitány eljárása éppen a Csikós-féle peres ügyben. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Terbócs nem törvényszerű választás útján került a kapitányi tisztségbe, hanem a földesúri adminisztrátor önkényes, sőt erőszakos kijelölése révén, mellőzve a kerületi közgyűlés választási rendszerét. Jól ismerték a nagykunságiak Terbócsot, nem tartották alkalmasnak és megbízható embernek. Széles körű állatkereskedelmet folytatott, börtönviselt tolvajokkal, szökésben lévő vagy szöktetett csikósokkal, orgazdákkal és Békés vármegyei marhakereskedőkkel, kóbor kupecekkel játszott össze a kunsági községek, sőt a magistruális bíróságok rovására is. Az így szerzett jószágot ügyfeleivel a békésszentandrási és a szenttornyai puszták legelőire hajtatta s így azokat felhizlalva, kereskedett velük. Csikós Miska is ezek közé az ügyfelek közé tartozott. 61 Csikós Miska 1735. február 25-én került a Nagykun Kerület kapitányi törvényszéke elé. Ennek az elnökségét azonban Terbócs kapitány látta el, nyilvánvaló tehát, hogy az itt szereplő tanúk felemás és kitérő válaszokat adtak. Mezei István 30 éves túrkevei csordapásztor (armentarius) eskü alatt vallotta, hogy a mezőtúri vásár után jó idővel látta, amint Csikós Miska a Túrkeve melletti Csalán-zugban másodmagával terelgetett 3 ökröt, társát nem ismerte, de oda nyargalt Csikóshoz s megkérdezte, de nem válaszolt. Erre az ismeretlen ember — barna, magas ember, privigiai szűr volt rajta és csákós süvege, egy seregély-szürke lovon ült — így szólt a tanúhoz: „Te, ördög adta, teremtette, a fecsegésnek és a locsogásnak hagyj békét, te is mezei ember vagy! Isten, Szentháromság úgy segéljen, széjjelverem a fejedet". Látta a tanú, hogy ketten a Berettyón áthajtották a 3 ökröt, de azóta ezeket nem látta. 62 60. FRANK Ignácz, 1845. II. 609. Az úriszéki bíráskodásról. 61. KA Inv. 1735. Nr 80. f. 25. Karcagújszállás, 1735. február 25. 62. Uo. 1735. március 1. Kisújszállás bíróságán vallomások.
