Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 407 Bátán el fogták és némely Rekesztekbül is az halat ki fogták, s Rekeszteket is ki hanták, de . . . annak utána . . . Rekesztyeiket Szeremleiekkel helyre állíttattam, s azokban halásztattam Szer emly elekkel békességessen ..." (7. 4—5. — Győri István úr, 40 éves bajai 1731-ben a „Nyéki Hód Duna", illetve a Bátaszék felé eső területről.) „ .. . látta, vagy hallotta é, Szeremlén fölül az átal vonyóigh a' Bátai vagy egyéb azon Apáturasághoz tartozandó jobbágyok, vagy fokokat hogy rekesztettek, vagy veiszeket tartottak, az Dunát hogy halászták . .." (7. 1. — Kérdésben, 1731-ben.) „ .. . Csőrösön fölül északra vagyon az mostani folyó Duna party a mellett egy Fok, mely ugyan már nagyon bé tölt és által vonyónak nevezik, és megyén azon Fok másik úgy nevezett Füzes Fokra, mely Fokbanis mindenkor Szeremley Embereknek Veyszek vala. ." . (8. 8. — Hejos Mihály, 48 éves szekszárdi 1731-ben.) „ — Gyermek lévén az Fatens egykor horgászott az Deutrumban megh nevezett Tóban, hallotta Ninko Tityity névő Monostoron lakos Emberiül, hogy ottan az mint az karók vadnak, hogy addig fölül Szurdokiak, alul Monostoriak halat rekesztettek ..." (4. 190. — Nedelko Kovács, 50 éves csurogi 1726-ban.) „Azon Gerend mellett vagyon egy viz állás, kit Gémes Tójának neveznek, Szeremlejek tartották Rekesztel. Bizonyittya pedigh azzal..., hogy magais a' Fatens eleget halászott, és a többi között ollyas harcsát fogott másod magával, bizonyos Szeremlej Lakos Molnár Jánossal, melytül meg ijedvén, ki nem merték az Szákon húzni, hanem inkább el bocsátották." (8. 6. — Kovács Péter 70 éves baranyai származású, a kuruc háború végéig Szeremlén élő őcsényi lakos, 1731-ben) „ ... az Halászó Goréja is Bátai János Szeremlyei lakosnak azon a 'földön volt, és most is ki mutatja az árka, mellyet emiitett Bátai János ásott az hal járásának ..." (35. 3. — Esy János szeremlei származású bátai, 1795-ben.) Végezetül idézzük a szeremlei születésű, 15 éves koráig Szeremlén nevelkedett Szabó János 50 éves szekszárdi lakos 1743-ban tett vallomását, amely ugyan nem a halászatról szól, de felvillantja a vízi haszonvételek egy ritkán emlegetett másik formáját: „. . . a' többi Gyermekkel Gémes Fokra járván Réczézni. . ." (24. 12.) Vízi közlekedés, csónakkészítés A vizek között élő szeremlei nép számára a csónak jelentette a legfontosabb közlekedési eszközt. Minden szeremlei családnak volt csónakja, némelyiknek talán több is. A csónakokat egy-egy vastag fatörzsből vájták. A hosszú, keskeny vízi járművet csónaknak, ritkábban, régiesebb szóval hajó-пзк nevezték. A szeremleiek csónakkal jártak erdőt vágni, halászni, gyümölcsöt szedni, szénát kaszálni, állatokat teleltetni és bizonyára jórészt földet művelni is. Fentebb már idéztük Viszlay András érseki tiszttartó 1720-ban kelt levelét, amelyben figyelmeztette az érseki alattvalókat, hogy az erdőpusztítók „hajóit"