Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
162 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK .. . egyezséget megszegné, visszavonást támasztana és „törvénnyel" támadná meg azt, ezer forint legyen a büntetése — határozták. 24 Az érdekes egyezség világosan mutatja a hithű magyarság túlsúlyát Kecskeméten, hiszen ezzel szöges ellentétben, ez idő tájt a legtöbb mezővárosban vagy megosztották az addig csak a katolikusok által használt templomot, vagy éppen az újhitűek kezére adták. Nyilvánvaló, hogy a módos cívisvárosban — két testvérvárosával, Cegléddel és Nagykőrössel ellentétben — még többséget képezhetett a katolikus lakosság, ha templomhasználati jogát kizárólagossá tudta tenni. Mégpedig anélkül, hogy az ebből teljesen kiszorított protestánsokkal bármivel is kárpótolták volna. S egyúttal a rendkívül magas összegű pénzbírság kilátásba helyezésével, véget vetettek a nyílt vallási viszálykodásoknak is. Az egyházközségek és a város nevében megkötött vallásbéke toleráns légköre minden bizonnyal hozzájárult az éles vallási küzdelmek elcsitulásához és a katolikus hit tartópilléreinek fennmaradásához Kecskeméten, ám feltehetően nem szűntek meg teljesen ezek az ellentétek. Egyértelműen erre utal az 1644-es kérvénynek az „eretnekek" (a kálvinisták) részéről történő háborgattatásokra vonatkozó kitétele, továbbá az a tény, hogy ekkor már a katolikusok — saját bevallásuk szerint is! — kisebbségbe szorultak, melyet folyamodványukban két helyen, nyomatékosan hangsúlyoztak. E szerint a hitfelekezetek vallási egyezménye csupán a templomvitát zárta le és a legélesebb viszálykodásoknak, pereskedéseknek vetett véget háromnegyed évszázadra, mely már önmagában is pozitívan hatott a legfontosabb katolikus pozíciók megvédésére, ám kisebbségbe szorulásukat éppenséggel nem volt képes megakadályozni. Ferencesek, lelkészek, iskolamesterek, dézsmák, illetmények A XVI. század utolsó harmadában, a templomegyezséget követő évtizedekben továbbra is ferences szerzetesek érkeztek időnként a mezővárosba, istápolni a régi hithez ragaszkodó népességet. Tevékenységük ily módon reális helyi szükségleteket elégített ki. 1570-ben Széplaki Demeter, két év múlva Gyöngyösi Ferenc, 1574-ben Kolozsvári Lőrinc, újabb két esztendő elteltével Gyöngyösi Mihály érkezett Kecskemétre. Ezt követően egy évtizedig nincs hír róluk, majd ismét Gyöngyösi Mihályt hozták a városba Jászberényből. A ferencesek tehát, főleg Gyöngyösről és Jászberényből, továbbra is fontos szerepet vállaltak a kecskeméti katolicizmus fogyó pozícióinak megőrzéséből. 25 A kecskeméti katolikus egyházközség belső életéről, a plébánosok tevékenységéről és a hívők számának pontos alakulásáról nem kerültek még elő újabb adatok a XVI. század második feléből. Évi egyházi adójukat azonban pontosan fizették 24. BLÁHO V. 1775. 31—32.; HORNYIK J. 1861. II. 225. 25. KARÁCSONYI J. 1923. I. 424., 1924. II. 96.
