Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)
572 SÜMEGI: MURAKÖZY JÁNOS (1824—1892) Ha külön kellene mérlegre tennünk Muraközy tevékeny életét és művészetét és vagy-vagy, azaz egyik vagy másik mellett kellene döntenünk, még mindig nem éreznénk igazán jogosultnak az efféle megfogalmazásokat; Muraközy „. . . életrajza fontosabb és maradandóbb tanulságú, mint művészete", munkái pedig „. . . egyenetlenek és riadtan pillogok, mint a gesztus, amely létrehozta őket". 50 Közhely, de igaz, hogy Muraközy élete és torzóban maradt művészi munkássága kiegészítik egymást, szétszakíthatatlanok. Festészete gazdagítja és árnyalja az életét, mint ahogy fordítva is igaz a tétel, mert az élete is gazdagítja művészetét. Ez utóbbit teszik hangsúlyossá a GERILLAKAPITÁNY BÚCSÚJA című képének szorosan vett önéletrajzi vonatkozásai is. Ha csak az említett nagy képe és a hozzá született vázlatok maradtak volna csupán az utókorra, akkor is számon kellene őt tartanunk, mint a romantika hazai ágának jellegzetes kismesterét, Molnár József, Markó Ferenc, Orlai Pétries Soma, Jankó János, Jakobey Károly nemzedéktársát, Zichy Mihály, Madarász Viktor, Székely Bertalan kortársát és romantikus írónk, Jókai Mór kecskeméti festőtanítványát s barátját. Műveit életében kevesen ismerhették tanulótársain, barátain és szűkebben vett családján kívül, hiszen kiállításon, nyilvánosság előtt csak egyszer és egyetlen művével szerepelt életében (Pesti Műegylet, 1855). Népes családja, gyermekei és unokái révén szétszóródtak a képei szerte az országban Nagyváradtól Dunavecséig és Makótól Budapestig, Franciaországig. Halála után több mint két évtized telt el, míg néhány családtag és Domby Lajos, a kecskeméti református gimnázium rajztanára megrendezte Muraközy emlékkiállítását a Református Újkollégiumban, 1914. júniusában. A kiállításról részletes jegyzék nem maradt fönn, katalógus sem készült, de egy akkori újságcikkből lehet tudni, hogy a tárlat Muraközy 81 művét tárta közönség elé. Ezidőtt íródtak az első, a festő Muraközyt bemutató és értékelő újságcikkek is, közülük a legjobb Domby Lajosé, az emlékkiállítás rendezőjéé. A tárlat idején egyik önarcképét megvásárolta a Szépművészeti Múzeum (jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található) és a kecskeméti Városi Múzeumnak is szándékoztak vásárolni, azonban kitört az első világháború, Domby Lajost az elsők között behívták katonának, s a kiállítást gyorsan bezárták. A képeket ládákba rakták és részben visszaküldték tulajdonosaikhoz, részben pedig az épület padlásáról kallódtak el a háború alatt, katonák és idegenek széthordták őket. Ezzel kapcsolatban, Lyka egyik volt kecskeméti tanítványát, Irányi Istvánné Pócsy Riza festőművésznőt idézi „... egy nagy láda tanulmány-rajz, amelyek összes művei közül a legértékesebbek voltak, tele széljegyzetekkel, legnagyobb részük még abból a korból, amikor ő Rahl növendéke volt Bécsben, a részletes életrajzával együtt elveszett. A részletes életrajzot az ő legjobb barátja Garzó József írta meg és átadta Domby tanár úrnak, 50. ROZSA Gy. 47. jegyzetben i. m.
