Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)
564 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) vagy értékelhetnénk Muraközy hivatali és közéleti munkásságát, annyit túlzás nélkül megállapíthatunk, hogy lelkiismeretesen ellátta tendőit. Életének Januszarcúsága fokozatosan megszűnt. Pályája módosításához sok minden hozzájárulhatott. A fiatalon és cselekvően átélt forradalmas idők, 1848—49 fájó emléke talán lassan-lassan halványult benne. Az idő előrehaladtával — főleg a kiegyezés után — egyre konszolidáltabbak a viszonyok és korábban nem tapasztalt, gyors ütemű gazdasági fejlődésnek indult maga a mezőváros, Kecskemét is. A fellendülő gazdasági megerősödésnek-előrehaladásnak lett szorgalmas munkása és értő, segítő szakembere a jogvégzett Muraközy. A művészet, pontosabban a magyar festészet számára elveszett ugyan, de a közösség, az őt megválasztó testületek nyertek benne egy városáért önzetlenül és értőn tevékenykedő közembert. Az igazán magasra soha nem szárnyaló művészete élete utolsó két évtizedében a fiatalság emlékét és egyúttal nosztalgiát jelenthetett a megbecsült városi tanácsos számára. Tanulóéveiben kötött kapcsolatai lassan megszűntek, művészbarátai nem látogatták Kecskeméten. Lotz Károly, Than Mór, Markó András foglalkoztatott és ismert művészek lettek a 80-as évekre. Művészetről — ha valakivel egyáltalán — Grimm Rezső (1832 —1885) festőművész-rajztanárral diskurálhatott a 60-as évek körül Kecskeméten. 41 Grimm néhány év után azonban elhagyta Kecskemétet és Muraközy fiatalsága tanúi és küzdőtársai közül már csak Jókaival, az addigra országos hírű íróval, a diákkori jóbaráttal találkozott 1888 októberében. Jókai több napot töltött akkor Kecskeméten, az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben címen, Rudolf trónörökös támogatásával készülő könyvsorozat előmunkálatai miatt. Vele együtt volt — többek között — Feszty Árpád(1856—1914) és Dörre Tivadar (1858—1932) is, akik a készülő könyv számára jellegzetes és bemutatásra érdems kecskeméti részleteket rajzoltak. Ekkor, 1888 őszén a 44-46 évvel korábbi diákévekre, a közös portrézásokra és udvarlásokra, a tanulásra és csavargásokra emlékeztek együtesen, még egyszer, utoljára. Jókainak a diákkorát megidéző írásaiban egyébként többször ráismerhetünk Muraközy alakjára, Az én iskolatár saimb&n pedig nevén is említi. A tengerszemű hölgy című regényében egy gerillacsapat vezetőjeként jelenik meg Muraközy „gyönyörű, daliás alakja". 42 Lektorom, dr. Keserű Katalin művészettörténész (segítő munkáját ezúton is megköszönöm) joggal kérdezi talán, hogy a Tengerszemű hölgy című Muraközyfestmény és „Jókai hasonló című, későbbi műve közti címazonosság mögött nem rejlik más kapcsolat is?" Föltehető s könnyen elképzelhető, hogy Jókai látta 1888-ban Muraközy e képét (is) Kecskeméten. Neki talán kitárulkozott a régi barát, Jókainak talán megmagyarázta élete s munkássága kétarcúságát és mindehhez talán argumentumokként a festmények is előkerültek, előkerülhettek. De Jókai regényében csak és kizárólag gerillakapitányként jelenik meg Muraközy, életada41. LYKA Károly: Közönség és művészet a századvégen, 1867—1896. Bp. 1941. 117. 42. JÓKAI Mór: A tengerszemű hölgy. Bp. 1890. 168.
