Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 549 S mint szorgalmas munkás tisztihez áll, vagy ül. Magyar egyszerűség városunk jelleme, De föl sorolható még több más érdeme; (. . .) Dicsekedhetik ez nagy régiségével, Nép, bor, búza, sajt, vaj, s fa elégségével. Levegője tiszta, száraz, egészséges, Bár földje többnyire homokos, fövenyes, Gyakori szél lengi át tágas utczáit Frissiti a szőllős kertek gyümölts fáit Férfia s asszonya egészséges ennek, Itt katona s utas kényökre pihennek. Bátor nem zuhog itt által semmi folyó, De azért kut vize iható s tiszta, jó, Ha néha a zápor esső víz megtódul, Gát nevű éren a Tiszába lelódul.

9 Szokolay leírásából előtűnnek a kövezetlen utcákon piacra és templomba járó, szorgalmas, főként mezőgazdasági termeléssel foglalkozó, vendégszerető kecskeméti emberek is. De ez a múlt század 40-es éveiben élt kecskeméti polgár és paraszt — néhány kivételtől eltekintve — nem igényelte a művészetet, hiszen mint láttuk, még saját arcképét sem igen akarta megfestetni. Szokolay Hártó leírása után azért idézzük Jókait (1825—1904), hogy még közelebb juthassunk a kecskeméti iskolához, a Jogakadémiához, amely a pezsgő diákélet kereteit biztosította a 40-es évek elején. „Nagy szerencsém volt, hogy kitűnő tanáraim voltak és még nagyobb, hogy kortársaim, kikkel az iskolában versenyeznem kellett, fényestehetségű és nagy szorgalmú ifjak. Prédikáló úrfi, korhely cimbora, még példának sem volt közöttünk. Önképző társaságokat alakítottunk, ahol a klasszikusok és romantikusok remekeit s a magunk irodalmi zsengéit felolvastuk, bírálattal kísérve. A lancasteri módszer szerint egymást tanítottuk, ki mihez értett, énekre, zenére, rajzolásra, tornára, kardvívásra (.. .) Műkedvelő társaságot ütöttünk össze. Előadtuk a főiskolai könyvtár javára először a „Szerelem és chanopagnei"-t, azután egy másik darabot (...) A harmadik előadásunk Kotzebue „Zűrzavara" volt, ott már én voltam a piramus amoroso.

10 Jókai visszaemlékezéséből felkészült, kitűnő tanári karral dolgozó, jó szellemű tanintézet rajzolódik elénk. Olyan iskola, melynek falai között a reformkor erjesztő eszméivel is feltöltődő jeles ifjak egyaránt komolyan készülhettek az életre és jövendő hivatásukra úgy, hogy egymást is tanították, egymástól is tanultak. „A kecskeméti vidám fiúk tréfaszerető cimborák voltak, én egész új világban éreztem 9. SZOKOLAY HÁRTÓ János i. m. 11., 14—15. 10. JÓKAI MÓR Önmagáról. BEÖTHY Zsolt előszavával. Bp. 1904. 95—96.