Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 459 nyerje el a lelki megújulás kegyelmét. Ennek a távoli búcsújáró helynek a Máriakultusz révén az új lakóhely népi vallásos hagyományainak, a Mária-tiszteletnek kialakításában volt bizonyára szerepe. A Ferencszállási Szentkút kegyhellyé válásával, a hívő generációk természetes változásával a szalóki búcsú jelentősége a félegyházi utódnemzedékek tudatában folyamatosan elhomályosult, az odajáras fokozatosan megritkult és rendszerességét is elvesztette. A háború előtt még népes csapatok mentek a szalóki búcsúra. 1940-ben az egyik szalóki gazda így fogadta — nem éppen hízelgő kijelentéssel — a házába beszállásolt félegyházi búcsúsokat: „Én szívesen fogadok mindenkit. Nem is azért mondom, de úgy látom, hogy maguk még nagyon elmaradott emberek. Mi már a saját búcsúnkra se megyünk el, maguk pedig Kiskunfélegyházáról is ide fáradnak a nagy semmiért."

83 Legidősebb adatközlőink még tudnak Szalókról és elmúlt ifjúságuk utáni vágyakozásuk nyilvánul meg a szalóki búcsúk emlékének visszaidézésében.

84 A távolabbi búcsúk sorában Radna, másképpen Máriaradna is a félegyházi nép kedvelt búcsújáró helyei közé tartozott. Nincs biztos adatunk, hogy a hajdani Délvidék, Bánát és a szegedi szakrális tájkörzet — amelynek peremére tehető Félegyháza is —, legjelentősebb búcsújáró helyére mikor zarándokoltak el először a félegyházi búcsúsok. Az bizonyos, hogy Radna egyházi közvetítéssel került a félegyházi nép búcsújárásába az 1880-as évek elején, és oda tartozott az első világháborúig viszonylagos rendszerességgel évente pünkösd napján ismétlődően. A radnai búcsújárásnak a Mária-kultusz jegyében a radnai csudatevő kép volt a fő vonzereje. A radnai búcsújárást mindig valamelyik fiatal félegyházi káplán szervezte és ritka kivétellel mindig maga is vezette. Ha a vezetést a búcsúvezetőnek mégis átengedte, akkor „épületes tanítással bocsátotta útjára a népet".

85 A félegyháziak összes más búcsújárásait egyébként mindig a nép által a nép köréből választott tekintélyes búcsúvezetők vezették. A múlt században 700—800, a századforduló után 400—500 félegyházi gyalogos zarándok ment el egy-egy alkalommal a radnai búcsúra. Egy zarándoklat oda-vissza 12 napig tartott. Az 1900-as évek elején már olyan is előfordult, hogy a zarándoklat kellő számú jelentkező hiánya miatt elmaradt.

86 A hosszú gyalogos zarándokút Radnára igen fáradságos volt. Kitartást, áldozatos önmegtartóztatást 83. TANNER J. 1961. 180. A szerző túlzottan leegyszerűsíti a népi vallásosságnak könyve megírásakor ténylegesen tapasztalható válságjeleit. 84. A szalóki búcsú helyébe a Ferencszállási Szentkúton a vele időben egybeeső kisasszonynapi búcsú lépett. 85. FH VIII. évf. 21. sz. 1890. május 25. Hírek rovatban tájékoztatást kapunk a radnai búcsúra induló népes csoportról. „Járvás József újtemplomi segédlelkész alkalmi intelem között figyelmeztette a búcsúra menő zarándok híveket, hogy jól fontolják meg az egyház szándékát, a Máriatiszteletét, az út fáradalmait, hogy zarándoklatuk épületes és igazán buzgóságot tanúsító legyen! [...]" A mátraverebélyi búcsújárás megkezdésekor találkozunk ismét a félegyházi búcsúscsapat élén lelkész vezetővel. 86. FH XVIII. évf. 44. sz. 1900. május 31. Radnai búcsú című hír közli, hogy ez évben kellő számú jelentkező hiánya miatt a búcsú elmaradt.