Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

448 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL A kegyhely értékét és szépségét növelő létesítmények: villamosítás (1966); Lourdesi barlang (1976); Szentkereszt-kápolna (1979); Prágai kis Jézus-kápolna (1980); Mária-Múzeum (1981) —jelzik a megtett út sikerét. d) A Ferencszállási Szentkút vonzásköre Vázlatosan áttekintettük Ferencszállás puszta erecskéjétől a Szentkút kegyhely kialakulásáig terjedő 200 évnyi időszakot. Megismertük azokat a legenda- és valóságelemeket, amelyek a nép hitvilágában ellentmondásos körülmények között létrehozták a búcsújáró helyet. A Ferencszállási Szentkút keletkezésében is — más magyarországi szentkutas búcsújáró helyhez hasonlóan — a csodás elemek, a gyógycsodák meghatározó összetevőként működtek közre. De a hitbuzgó nép vallásos igényének maradéktalan csodás teljesülését egyházi és világi hatóságok akadályozták; tiltó és visszatartó eszközökkel gátolták és késleltették a búcsújáró hely kialakulását és fennmaradását. Ferncszálláson nagyon sokáig nem volt egyházi szervezet, amely a hely kultuszának kialakulását kézben tartotta, segítette volna. A vallásos élet meghatározó eleme, a templom is csak száz év múltán épült a kút mellett. Öt emberöltőnyi idő telt el, mire a ferencszállási búcsú hivatalos egyházi elismerést nyert. A népi ájtatosság szent helyét a nép hitvilága teremtette meg, tartotta fenn, és tette maradandóvá. A hivatalos tiltás és ellenzés ellenére a kút vizével kapcsolatos csodák hírei terebélyesedtek, elterjedtek és messze vidékek hívőinek érdeklődését és vonzalmát keltették fel a puszta közepén, a világtól elzártan meghúzódó kies hely iránt. Csodásan gyógyító vize hírének vonzása erősödött. A tiltás évtizedeken át fenntartotta az emberekben a természetes ellentmondást mindazokkal az akadályokkal szemben, amelyek a nép vallásos vágyainak teljesülésében gátat jelentettek. Minél erősebb volt a tilalom, annál nagyobb lett a nép körében a meggyőződés a víz gyógyhatása iránt. Mentől inkább tiltották a hely vallásos célú látogatását, annál inkább növekedett évről évre a Szentkúthoz zarándoklók tömege. A Szentkút vonzásköre a XVIII. század végén viszonylag szűk területre, szinte kizárólag Félegyháza határára és közvetlen környékére terjedt ki. A búcsújárási időpontok az 1790-es években még nem alakultak ki, de a nép által bálványozott kút megsemmisítését a jászkun főkapitány már elrendelte. A kút csodás híre a tiltás ellenére nőttön-nőtt, egyre távolabbi vidékekre eljutott, és táguló vonzáskörből, megyehatárokon túlról is jönni kezdtek a buzgó zarándokok. Nyitra, Hont, Nógrád, Heves, Békés megye kereszt alatt és lobogókkal idezarándokló hívő embereit említi 1823-ban Cseh András félegyházi plébános a püspöki hatósághoz írt jelentésében.

68 A búcsújárás jelenségeit összefoglaló 68. SZML Jászkun Kerületek Levéltára 1823. Pag. 452. Prot. 1098. F.4.