Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 375 pandúriak árendálták, következésképp Adamovics Bálint elsősorban az ő gabonájukat kilencedelte meg. Bartos István bajai tanú azonban úgy nyilatkozott, hogy a kirendelt szekerek „. . . egész nap horton horták az meg nevezett pusztáról Pandúriak és Szeremleiek termett gabonájukat" . . . Már az is figyelemre méltó, hogy a perben szeremlei tanúkat is kihallgattak, mivel úgy vélték, hogy a megkérdezettek jól ismerik a csávolyi viszonyokat. Egyikük, Adorján János elmondta, hogy „. . . már nyolcz Esztendőtűi fogvást maga méheit ott az Csávolyi pusztán tartogatni kezdé." Bizonyára nem véletlenül vitte méheit a távoli Csávolyra! Úgy látszik, a szeremleiek számára ismerős volt a csávolyi határ, mert a XVIII. század első harmadában a pandúriak mellett ők is szántogatták a csávolyi földeket. 46 Feltételezésünket megerősíti egy viszonylag kései, 1752-ben tett vallomás. Istvánmegye és Csávoly perében ekkor 49 évesen tanúként a vallatok elé állt az az Adamovics Bálint úr, aki 25 évvel korábban ifjú titánként erőszakosan megkilencedelte az érseki alattvalók gabonáját. A hajdani „czoboriánus" tiszttartó 1752-ben az utókor történészének legnagyobb csodálkozására az érsekség pártján tett vallomást. Mondandójában szó esett a szeremleiek csávolyi földműveléséről is: „. . . Csávolyt pediglen tudgya, hogy Érsekség Jobbágyai úgy mint Panduri és Sze~ remiéi Lakosok bírták szántással, de azután el foglalván fönt Titulált Gróf Czobor, azokat kiverte, s Bajai Lakosoknak engedte." (13. 253—254.). Jóval többet tudunk a szeremleiek istvánmegyei földbirtoklásáról, bár időhatárai ennek sem tisztázhatók kellőképpen. Egy 1752. évi perben Sánta István bátai lakos elmondta, hogy 42 esztendővel korábban Szeremlén lakott, ott is nevelkedett föl, ezért tudja, hogy a XVIII. század legelején „. . . István Megyei földre . . . bizonyos esztendőkbe Szeremlei lakosok kaszálni jártak az érsekség részire, a Tanú is ottan úgy mint, akkori Szeremlei lakos szénát gyűjtött az Érsekség részire . . ." (27. 3.) Mindezt azért említette meg a tanú, mert vallomásával bizonyítani akarta, hogy Istvánmegye mindig a kalocsai érsekségé volt. A XVIII. század elején tehát a szeremleiek még valószínűleg nem bérelték az istvánmegyei szántókat, mert akkor a perben a tanúk a bérlet tényével érveltek volna, nem pedig az uraság számára végzett szénamunkával. Egyébként is a fentebb idézett 1727. évi csávolyi erőszakos kilencedelési perben több tanú hangsúlyozta, hogy Istvánmegyét akkortájt a kákonyiak használták. 1752-ben a szeremleiek már műveltek földeket Istvánmegyén. Ez derül ki Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek Grassalkovics Antal kamarai elnökhöz, 1752. aug. 9-én írt leveléből: .. . Aug. 4-én a bajai uradalmi inspektor... „.. . Forián Antal Ur rendeléséből sok öszve szedett, öt százig való Fegyveres néppel az én 46. Az idézett két vallomás jelzete: KÉL.II.Hp.0.14. 373—374, 382. — Ugyanennek a vallatásnak másik változata: KÉL. II. Birt. ir. gyűjt. X. c. 36.
