Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

158 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK .. . jait is jobban eltűrték, és hatalmas summák ellenében lehetővé tették,

11 mintsem a „bécsi királyok" által kinevezett magyar püspökök esetleges ténykedését.

12 A Dunántúl és az Alföld déli részein, továbá a Temesközben, a Szerémségben (a Száva és a Dráva közén), valamint a Duna mentén jobbára mindenütt boszniai ferences szerzetesek látták el a szervezett lelkipásztori teendőket. Ezt annál inkább megtehették, hiszen a XVII. század első harmadára már olyan régi városaink, mezővárosaink is jórészt elszlávosodtak, iszlamizálódtak, mint Pécs, Eszék, Bács, Baja, Zombor, Szávaszentdemeter, Újak (Ilók), Temesvár, Lippa, Becskerek (a mai Zrenjanin) stb. Sőt, jelentős mértékben megerődsödött Pest, Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Eger, Szolnok, Szeged, Gyula és a Duna menti palánkvárosok bosnyák, dalmát, dubrovniki (raguzai „olasz", „latin"), horvát, bunyevác, sokác, „görög" és szerb népessége, diaszpórája is.

13 Mindamellett azokban a mezővárosokban, amelyekben a lakosság teljes egésze vagy számottevő hányada továbbra is magyar maradt, a katolikus lelkészi teendőket magyar anyanyelvű ferences atyák látták el többnyire (Szeged, Gyöngyös, Kecskemét, Jászberény, Szécsény stb.)

14 Az egyik legerősebb, s a hódoltsággal mindenkor szoros kapcsolatban álló ferences központ, Szécsény szerzeteseinek a távoli, nagy hódoltsági mezővárosba, Kecskemétre „örökösül" helyezéséről tanúskodik a helyi római katolikus egyházközség híveinek folyamodványa Lippay György esztergomi érsekhez 1644. június 23-ról.

15 A kecskeméti katolikusok 1644-es folyamodványa A kecskeméti katolikus hívők szép magyar folyamodványából lényegében véve hét fontos információhoz jutunk: 1. saját megbízottjuk kereste fel „könyörgő" levelükkel a hercegprímást; 2. nemrégiben elhunyt katolikus plébánosuk, Gyárfás Demeter; 3. azelőtt is két-három évente kellett „egyházi embert" keresgélniük, sok utánjárással és költséggel, de még így is néha egy-másfél esztendeig lekész nélkül maradtak; 11. Ld. a 8. jegyzet délszláv szakmunkáit, valammt: KOSTIC, K. T. 1934.; FABIANIC, D. 1884.; MATASOVIC, J. 1930. 61—432.; SIMRAK, J. 1926.; JELENIC, J. 1918. 81—162.; DRAGANOVIC, K. 1938. 10—20.; VANYÓ T. A. 1971. 323—339.; Uő. 1973. 88—97.; Uő. 1986. 62—69.; ERDELJANOVIC, J. 1930.; CVEKAN, P. 1977.; TRUHELKA, C. 1909. 443-459.; SIMONOVIC, R. 1929. 37—52.; FRANJO ... 1976. 12. Katolikus magyar püspököknek a hódoltság dunántúli és alföldi régióiban végzett egyházlátogatásairól nem maradtak fenn adatok. (Ld. a 9—11. jegyz.!) 13. Ld. a 8—11. jegyzeteket! 14. Ld. a 4., a 6—11. jegyzeteket! 15. Esztergom. Prímási Levéltár. Archivum Ecclesiasticum Vetus (1000—1765). 8. doboz. Sub primate Georgio Lippay. Fasc. 25. Nr. 227. Kecskemét, 1644. VI. 23.