Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

364 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK . . . A 19. sz. folyamán az alábbi céhek kaptak privilégiumot, ill. alakultak meg: 1805. Esztergom, Tolna, 1812. Buda és Pest. 1815. Baja. 1816. Komárom. 1817. Apatin (vegyes). 1818. Temesvár, Beregszász (vegyes), Komárom, Sarengrád (vegyes). 1820. Szolnok. 1821. Batina. 1825. Monostorszeg (vegyes). 1826. Pest, Futak (vegyes). 1828. Mohács. 1829. Pécs. 1830. Apatin. 1832. Vukovár (vegyes). 1833. Keszthely. 1834. Kupuszina (vegyes). 1835. Eszék. 1838. Eszék, Győr. 1839. Újvidék, Újpalánka, Valpó-Mikovác (vegyes). 1840. Dálya (vegyes). 1843. Vörösmart (vegyes). 1846. Cserevice (vegyes). 1847. Mohács.

43 A felsorolt adatok természetesen nem jelentik azt, hogy ezeken kívül nem lehetett több halászcéh, csak esetleg iratai kallódtak el. Ilyen például a somorjai, melyről csak KHIN Antal közléséből tudunk.

44 Mint írja, 1936-ban gyűjtötte össze a még élő öreg halászok céhre vonatkozó emlékeit. E szerint a somorjai céh is a 19. sz.-ban kapott szabadalmat. Volt ládájuk, zászlójuk, pecsétjük, címerük (jelvényük). A 19. sz. elején a céhrendszer már bomlóban volt. Megkötöttségei fékezték a kibontakozó szabadkereskedelmet, az 1872-es ipartörvény fel is oszlatta őket. Talán éppen a veszély érzete okozza, hogy a század elején egyre-másra alakulnak még új céhek, vagy kapnak a régiek új szabadalmakat. Ebbe a hullámba kerülnek bele a halászok is, és alakítanak pár évtized alatt kétszer annyit, mint az előző két században. Ha most újra az okokat keressük, amelyek az első halászcéhek megalakulását előidézték, azokat a helyeket kell szemügyre vennünk, ahol azok keletkeztek. 43 V. ö. Szádeczky L., Céhkataszter, Iványi, i. m. 44 KHIN A. 1966.