Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

500 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE .. . Családi emlékek 155. A Bosnyákok leszármazásárúi vót egy könyv vezetve. Úgy tudom, hogy annak az első Bosnyáknak három fia vót. Egy ottmaradt Bezdánban, oda nősült, egy Zomborba ment, egy meg át Kiskőszegre. (9) A bezdáni Bosnyákok sok nemzetségre szakadtak, mi vagyunk a Bíró Bosnyákok, de a Rossz Bosnyákok, Szép Bosnyákok, Gatyaszár Bosnyákok, Méhész Bosnyákok is mind rokonaink. (1) 156. Hát ez úgy vót, hogy a nagyapámnak — Zomborba a kocsmába a fészer alatt, akkor szokás vót, hogy beálltak. Minden kocsmába vót egy olyan fészer, beálltak kocsival és akkó vótak istállók, oda meg bekötötték a lovakat. Még az én gyerekkoromban is meg vótak ezek. És akkor a csendőrök zavarták a betyárokat és arra menekűtek körösztü és rádobták a kocsijára — egy zsák pénzt. A betyárok eszaladtak tovább, a pénz ott maradt. A csendőrök nem fogták meg. Öregapám ezt megtalálta, hazavitte, és akkor kezdett gazdálkodni és hamarosan nagyon-nagy gazdag ember lett. (9) 157. Először, mikor öregapámék összekerültek, akkor kubikus ember vót és később úgy kereskedett, először borral. Először úgy fogadott lovakat, akik vitték a bort nekije és vitte Bácskába árulni. Arra nem vót szőlő. Baranyábúl hozták. Négy-öt lovaskocsira amit fő tudtak rakni. Aztán vitték eladni. Eladta és akkor ebbű vót a pénz. így kezdte. Később meg vót három cséplőgépje nekije, a faluba még egy se vót és akkó hónapokig csépütek, mert annyi vót a gabona, hogy nem győzték. Két-három hónapig állandóan csépütek. (9) 158. Az öreganyámnak az igazi neve Bognár Júlia vót, de Csanda Júliának is hívták, mert árva gyerek vót, és azok nevelték. (1) 159. Apánk Klagenfurtban vót huszár, az akkó még Vas megye vót. (1) 160. A villantelepet ük építették. Névrű tudom mind ükét. Apám vót, Bosnyák István, Bosnyák Ferkó, Bosnyák János, ezek testvérei vótak, akkó vót a Magyar József és akkó vót még Juhász András és Vincze Simon. Ez hét részre vót osztva, csak egyedül Ferkó bátyámnak vót két része benne. Űk Budapestrü hitelt kaptak. Hitelt kaptak erre, hogy mennyi ideig köll nekik visszafizetni. És űk vállalták a felelősséget. Ez 1911-ben vót. Akkor úgy vót megépítve, hogy ötven év múlva a községre szálljon rája. Ötven évig űk használhatják, űk vehetik le a hasznot. Hát nagyon sokba került annak idejin ez, drótok, oszlopok, minden, de ugye annyira jól ment, hogy pár év alatt a budapesti gépgyár, aki szállította ezeket a gépeket, hogy azt kifizették már a haszonbúi. Elősző csak Bezdánba, aztán elvitték Kulutra, Béregre, Kiskőszegre, Vörösmartra a bezdáni villanyt. Ezeket mind Bezdán látta el. A telep még mindég megvan, csak a gépeket szedték le, 1950-ig működött. De még előbb építettek két téglagyárat és egy gőzmalmot. A Bosnyák-malom a Ferkó bátyám tulajdonát képezte. (9) 161. A Gyura bátya mónár vót és annyira edzve vót így a zsákokhó, olyan erős vót, hogy fogadásbú azt mondta, hogy ű hat zsák zabot fővisz a padlásra. És főrakták stócba a hátára neki és a vállára kettőt így körösztbe. Mikó ez a hat zsák fönt vót, akkó még azt mondta a Jóskának, a bátyámnak, hogy — ülj föl még a tetejire nekije. Fölvitte, megnyerte a fogadást. (9) 162. Az András Kataróban vót katona, az Adriai tengerparton, a szerb hadseregben. A Jóska Versecen vót huszár, az itt Bánátban van. Az is a szerbeknél vót. A Gyura bátya még a magyaroknál vót, az még vót a háborúban, onnan is lett rokkant, 18-ban lőtték meg a lábát. Sántított, úgy húzta az egyik lábát. (9) 163. Az asztalnál mindenkinek megvót a saját helye, oda más nem ült. Nálunk úgy vót, ho^y a szobába vót egy asztal téve. Megvót, hogy a padon kinek a helye van és kik ülnek a székre. Ugy emlékszek rája, hogy az ajtótú, ahogyan benyitjuk az ajtót, ott ült apám. Én a padnak az egyik sarkánál szoktam ülni. Akkor így sorba a gyerekek, a Jóska, Pista, András. Anyám is kint ült a széken, mert ő tálalt föl és ő ült mindig utoljára az asztalhoz. Odatette az ételt, mindent, akkor ült le. Merni nem mert senki se, a mama mert mindenkinek, ő rakta ki. Fogta a húst, e vót szeletűve, hát vótunk tízen-tizenketten. Mondjuk hozott háromnegyed kiló húst, hátszínt levesnek. Mindenkinek egy darabot tett a tányérra, nem ám, hogy egy kiveszi az egészet. A levesből, a főzelékből már mindenki merhetett, de a húst ő rakta ki külön. Önállóságunk nem vót, apám parancsút az egésznek, ő vót a fő. Éppen úgy küldte űket is dolgozni, mint minket, gyerekeket. Nem vót, hogy űk külön valamivel is rendelkeztek vóna. Aztán mikó kikerültek a családból, akkor elkapták az ő földjüket, tíz hold fődet kapott a Gyura bátyám, az ájigyam a Jankovics famíliából mennyit kapott, nem tudom, és akkor űk azon kezdtek gazdálkodni. Amikor a Pista megnősült, az már kinősült, úgyhogy átkerült Baranyába, mert az Kiskőszegre nősült, a Foki