Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Majsai Károly: A szalkszentmártoni református templom története és hatása a település életére

TÖRTENELEM 253 A budai szandzsák 1559. évi összeírásában még külön említik a két települést. Szalk falut Haszán bin Musztafa bégnek, a pasa livája miralajának ziámet-birtokaként, huszonhat összeírt személlyel, míg Szentmárton falu harminchat számba vett személlyel Mehmed bin Báli pasának, a Duna folyó kapudánjának ziámet-birtoka.

11 Annyi bizonyos, hogy a török 1663-ban még Szalkon táborozott. Erről tanúskodik Nagykőrös városnak levéltárában előkerült 9 török korabeli magyar levél egyike, amelyben a török élelmet követel a „Három város"-tól „Dátum in Szalk. 4. szept. 1663."

12 A szalkszentmártoni Református Egyház kegytárgyai között találunk egy aranyozott ezüst tányért, amelynek 1638-ban rávésett szövege Szentmártont említ: „Ecclesiae Szentmártoniensis orbis argentus datus a Stefano Takács pro sacra coena anno D. 1638." Közismert tény, hogy a 16. század második felében Magyarországon sokszor egyes vidékek, falvak egész lakossága csatlakozott a reformáció valamelyik ágához. Az ország magyarlakta területein mindenütt a kálvini irányzat kerekedett felül. A megszállt (török hódoltsági) országrészben olyannyira, hogy mire a lutheri egyház szervezeti keretei kialakultak volna, a lelkipásztorok és a községek rendresorra a kálvinizmus táborába álltak, s így a hódoltságban gyakorlatilag csak református egyházszervezetről beszélhetünk. A meglévő plébániatemplomokat a reformátusok vették használatba.

13 Bizonyára Szalk és Szentmárton területén is a reformátusok először a meglévő katolikus templomokat használták fel istentiszteleteik megtartására. A templomhasználat hosszú ideig nem tarthatott, hiszen a szalki templomot 1673-ban, a szentmártonit 1700-ban már elpusztult templomként említi a meglévő forrásanyag. A pusztulás azonban mindenképpen előbb következhetett be. Azt tényként fogadhatjuk el, hogy Szalk területén több templom nem épült fel. Egyetlen középkori templomának a helyét viszont ismerjük. Nem áll ez Szentmárton középkori templomára. A mai Szalkszentmárton területén a reformátusok oratóriumukat — imaházukat — az épület előtt álló fatornyocskával együtt feltételezhetően az 1600-as évek utolsó negyedében építették fel. Adatok birtokában tudjuk, hogy ez az imaház a mai templom helyén állott. Tölgyfa oszlopokkal földbeásott, paticsfalas, s zsindelytetővel fedett oratórium volt, tíz öl hosszú és négy öl széles belső területtel.

14 Használatát 80—100 évre becsülhetjük. 11 KÁLDY—NAGY Gy. 1977. 130; 169. 12 BALANYI B. 1968. 169. 13 SZAKÁLY F. 1983. 18. 14 Sz. I. „Pesth—Pilis—Solth Vármegye kiküldötteinek hivatalos vizsgálati jegyzőkönyve a szalkszentmártoni megrongált templom állapotáról" — A templom építésének iratai. 1773. május 24. (Latin nyelvű kézirat.)