Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete (Második rész: 1756–1775)
222 KAPOCS N — KŐHEGYI M.: A BAJAI FERENCES ZÁRDA .. . a következők. Onagyméltósága azt akarja először, hogy a mi templomunkban temetkező híveinktől befolyó temetési pénzek negyedét, szintúgy a harangozás díjának akkor is, ha a temetőben történik az eltemetés, adjuk át és helyezzük a templom pénztárába, melyet három kulcs alatt kell kezelni; egyik a tisztelendő házfőnök atyánál, a másik a bírónál, a harmadik az egyhazfinál legyen; ebbe a pénztárba kell tenni az énekes plébániai mise alatt gyűjtött alamizsnát is. 32 Erről a pénztárról a tisztelendő házfőnök atyának évente számot kell adnia valamelyik földesúri tiszt előtt. Amennyiben pedig a temetési pénzek negyedét átadni nem akarnák, akkor az érsek templomunkat plébániai, és nem szerzetesrendi templomnak minősíti. Másodszor: tekintetes Latinovich Péter alispán úr egykor jámborul elhunyt atyja végrendeletileg hagyományozott nekünk ezer forintot örökös szentmisére; mivel a mieink ezt a hagyatékot nem fogadták el, a dolog a kegyes emlékezetű Patachich érsekhez került, aki (amint az alispán úr tanúsította őméltósága előtt a vizsgálat alkalmával) ötszázat kifizetett általunk folyamatosan elmondandó misékre, másik ötszázat a templom fölszerelésére, amelyért egy ezüst szentségmutató és három kehely készült; őméltósága azt akarja, hogy mindezeket írjuk a bunyevác plébánia javára, visszahelyezve azt az említett hagyatékba, mivel inkább fáradozott a plébániáért, mint a templomunkért; ezért azt akarta, hogy vagy leteszünk ötszázat, vagy az említett szentségmutatót a kelyhekkel együtt átadja a plébániának. Mivel nincsenek bizonylataink, melyekkel igazolhatnánk, hogy azokat a mi templomunknak adták, csupán az, hogy a Latinovich család a legrégebbtől kezdve hozzánk a legragaszkodóbb volt, nekünk mindenben kedvezni törekedtek, és sírboltjuk is a mi templomunkban van. 33 Harmadszor huszonöt évre visszamenően kérte a templompénztár számadásait, amit a tisztelendő házfőnök atya képtelen volt előadni; ezért a tisztelendő házfőnök atya távozásakor kérte őméltóságát, hogy ezektől mentse föl; döntését az érsek visszatérése utánra ígérte. Végül a tisztelendő házfőnök atya a hittudományi előadó atyával elkísérte Vaskútra, majd onnan Zomborba, ahol elbúcsúzva ismételten kérte, hogy mentse föl az említett számadások alól; őméltósága azt válaszolta neki: csak írjon a nagyontisztelendő tartományfőnök atyának, hogy a plébániának követeljen egy kelyhen és egy miseruhán kívül még valamit, és a tisztelendő házfőnök atya július elsejével kezdje meg a templompénztár vezetését. Mivel mindezek méltánytalanok rendházunk számára, azért megírtuk a nagyontisztelendő tartományfőnök atyának. A tisztelendő házfőnök atya főként a második pontra nézve kért haladékot, hogy a tartomány atyáinak megírhassa és tanácsukat kérje, mi a teendő ebben az ügyben; az érsek ebbe beleegyezett. 32 Talán ez a rendelkezés indította el a kripta készítésének gondolatát, hiszen arról nem szól az érsek parancsa, a temetési pénzt tehát be lehetett szedni. 33 A Latino vies család több tagja fekszik a templomban, de szétszórva, nem kriptában.
