Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Embertan - Henkey Gyula: Katymári és csávolyi bunyevácok antropológiai vizsgálata
548 HENKEY GY.: KATYMÁRI ÉS CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK . . . típus együttes gyakorisága annyira jelentős, hogy ez nem lehet kizárólag a XVII — XIX. század közötti magyar beolvadás eredménye. A fentieket alátámasztani látszik, hogy a három „törökös" típus a hercegszántói sokácoknál is csaknem teljesen azonos mértékben észlelhető, annak ellenére, hogy a magyar eredetű családnevek szinte teljesen hiányoznak náluk, a felszabadulásig csaknem kizárólag sokác eredetűekkel házasodtak össze és még a közeli rokonnak tartott bunyevácokkal kötött házzaságok is szinte kivételnek számítottak 34 . A délszláv nyelvű és egyaránt Bosznia—Hercegovinából és Dalmáciából települt bunyevácok és sokácok, valamint az általam vizsgált magyarok embertani közelségének okai az alábbiak lehetnek: 1. A bunyevácok és a sokácok a Bácskába és Baranya megye déli részébe való fokozatos vonulások közben 35 félreeső, mocsaras és erdőkkel övezett vidékeken meghúzódó, a török pusztítást túlélő magyar töredékeket fogadhattuk be maguk közé. 2. A Bulgária területét a VII. században megszálló, a magyarság közép-ázsiai rétegével azonos eredetű onogur-bolgárok (bolgár-törökök) egy időre Szerbián kívül Bosznia—Hercegovina területét is megszállták 36 . 3. Kovrát onogur-bolgár kagán ötödik fia népével az akkor Avarországhoz tartozó Dalmáciában telepedett le, ezen felül LÁSZLÓ Gyula rámutatott a régészeti leletek egész sorára is, amelyek az onogur-bolgároknak tartott „griffes-indás" avarkori réteg jelentős számban való letelepedését bizonyítják Dalmácia területén 37 . Bár a közvetlen kapcsolat a bunyevácok és a sokácok bosznia—hercegovinai és dalmáciai ősi magja, valamint az onogur-bolgárok és a török pusztításokat túlélő szlavóniai, délbácskai és délbaranyai magyarok között egyelőre történeti és történeti embertani adattal nem bizonyítható, de a vonatkozó problémák tanulmányozására irányuló kutatás a magyar történészek, régészek, antropológusok és néprajzosok egyik közös célkitűzése lehetne. Az etnikai embertan vonalán együttműködésünk GAVRILOVIC Zivojin jugoszláviai professzorral már 1981 óta fennáll, megbeszéléseinket elsősorban azon kérdésekre összpontosítottuk, melyek a magyarokat, valamint a szerbeket, horvátokat, bunyevácokat és sokácokat embertani szempontból összekötik és összeköthetik 38 . 34 HENKEY Gy. — Hercegszántói monográfiában megjelenés alatt. 35 BOROVSZKY S. 1909. 394., 397. 36 HÓMAN B. — SZEGFŰ Gy. (é. n.);79. 37 LÁSZLÓ Gy. 1977; 228—229. 38 A közös célkitűzés keretében Gavrilovic Z. Skerlj B. özvegyéhez fordult és kérte a hagyatékból kikeresni az 1938. évi cikk alapadatait és a vonatkozó fényképeket.
