Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite

504 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE .. . megszólította. Azt mondta nekije, hogy rámújatok ki a fészerbűi, mert hónap összedől. És másnap összedőlt. (9) Jósasszony 187. Elmentem én jósoltatni, de nem nekem, hanem itt vót Újbezdánbú egy rokonunk, aztán akkó nem vót itthun a jósasszony, mikó ide gyütt jósútatnyi, akkó engem bízott meg, hogy hát menjek el én, mert nem köll, csak a ruhájábú köllött annak, aki a háborúba emaradt, az ura nem gyütt haza, a ruhájábú kő vinnyi, aztán akkó arrú tud jósúnyi. Hát én mentem el, aztán vittem azt a ruhadarabot. Hát ott vót egy tányérba víz, bent vízben a szentűtgyertya. Azt a ruhát odatette, aztán akkó abbú jósult. Kérdi: kicsodám ez nekem? Mondom: Énnekem ez egész idegeny, én nem ismerem, hogy ki ez, akinek jósútatok, csak újbezdányi rokonyunk van, aztán akkó azokkal gyütt ide ez az asszony, aztán ez jósútat, engem bízott meg. Hát ekezdte mondanyi, hát mondja: — Hát akkó magát nem is érdekli — azt mondja —, ami hát történt, csak hogy él-e, vagy, hogy hazakerül-e valamikó. Hát — azt mondja — él az ember, meg haza is fog gyünni. Este — azt mondja — lámpagyújtatkor ér haza. Aztán kaptuk az üzenetet, mikó én átadtam, hogy mit jósult, hogy hát igaz vót. Akkó gyütt meg az ember, mikó ű mondta, este lámpagyújtatkó ért haza. (3) 188. A Dráva mellett vót egy jósember. Fogta magát három hajós és emennek ük is jósútatni. Átértek a Dráván, a másik felire, ahová mentek a jósemberhő, az egyik hajós egy nagyot fingott, mikó kilépett a ladikbú. Azt mondja: — Ezt a jósembernek adom, hogyha igazat mond. Hát odamennek a jósemberhő, nincs otthun, de a fia azt mondta, hogy: — Rögtön itt lesz, az tudja má, hogy maguk jönnek. Hát nem is tellett el pár perc, megérkezett a jósember. Hát aztán bemennek mind a hárman, ekézd jósúni nekük ugye, megmondja egyiknek is amit akart tudni, a másiknak is. Akkó jött ez, amelyik efingotta magát, harmadiknak. Őneki is azért jósult. Aztán fizetésre került a sor, hogy mit fizetnek? Hát a kettőnek megmondta, hogy mit fizetnek, mikó odaért a harmadikhó, azt mondja: „Maga má kifizetett engem, mikó kilépett a ladikbú. (9) Kísértet 189. Azelőtt szokás vót az a cserfa nadrág, úgy szokták mondani. Ilyen vászonból szőtt nadrág. És eccé csak azt vette észre, hogy valaki jön utána, úgy suhogott az a nadrág. És minél jobban szaladt, annál jobban jön utána az illető. De azt nem vette észre, hogy az ő nadrágja vót. Utójára már úgy szaladt haza, úgy esett be féleimibe, és nem vót senki utána, mert csak a nadrágja suhogott. (9) 190. A töknek kivésték a bélit, aztán csináltak olyan halálfejet. És akkó beletettek egy gyertyát és akkó tettek rá egy lepedőt és akkó elálltak a gyerekek a fa mellé, és amikó gyütt valaki, akkó hirtelennyen elejbéje. Avval ijesztgették ugye. (9) Léleklátó 191. Összeszedelőcködtek öt-hat, vagy nyolc asszony, ementek át Baranyába, ott vót egy halottlátó ember. Aztán mennek, mennek, vót köztük egy olyan bolondos asszony, aki nagyot fingott, aztán azt mondta: Ez a látó emberé. Aztán odaértek. Az ember nem vót otthun, kint vót szántanyi, a felesége vót. „De — azt mondja — gyün az mindjár, mert már tudja, hogy gyüttek űhozzája." Hát mondja, hogy hát kinek mi vót a kérése, az urát akarta látni, vagy a fiát, vagy mit tudom én, hogy hát milyen sorsban van ott a másvilágon. Akkó mondta. Mikó erre az asszonyra került a sor, azt mondja nekije: „Magának — azt mondja — nem mondok semmit, mert előre fizetett". (3) 192. Olyant hallottam, hogy vót olyan aki tudott beszélni a halottakkal. Jártak hozzá népek. Akkor odament egy illető hozzája és megmondta nekije, hogy a te nagybátyád golyó által halt meg és még mindig bűnhődik, mert nem szógáltattatok misét. És akkor szógáltattak misét érte és aztán megnyugodott a halott. (9) 193. Azt is mesélte, hogy öregapámra vót kíváncsi, hát mennyit szenvedett a másvilágon? Aztán azt mondta, hogy a tisztítótűzben van, nem a pokolba jutott, hanem a tisztítótűzbe. Hát most, hogy tudott-e valamit az az ember, vagy nem tudott-e, csak így mondta. Ezt még öreganyámtú halottam, mert az vót oda a léleklátó emberhez. (3) Lidérc 194. Amit mondtak Hanesz-hegynek, hallottad te azt? Ott vót valami nagy gazda, vagy nem tudom