Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

NÉPRAJZ 403 „kezdetben az ismert sárközi motívumoktól sem színben, sem formában nem tértek el; ma is csak annyiban különböznek, hogy tömöttebbek."

66 Habár Harta vidékén keményfa — kocsányos tölgy, gyümölcsfa

67 — is rendelkezésre állt, a Dunán érkező és nyilván kedvező áron kínált, illetve már feldolgozásra kész fenyőfa fűrészáru fokozatosan visszaszoríthatta a közsegbelieknek a keményfa iránti vonzalmát. Az országnak ezen a táján a múlt században a különféle fűrészipari fenyőtermékekkel, így bútorhoz alkalmas deszkával történő kereskedelmet nagyrészt olyan társulások tartották kézben, amelyek székhelye az igen kedvező fekvésű, a Vág folyó torkolatánál elterülő Komáromban volt. Akkoriban a komáromi kereskedők, miként FÉNYES Elek írja, „le egészen a török szélekig több helyen tartanak falerakó és áruló helyeket."

68 Másrészt pedig ugyancsak 21. KÉP. SAROKPAD, 1940-BŐL. KÉSZÍTETTE: KNODEL JÁNOS ASZTALOS. HARTA. BUDAPEST, NÉPRAJZI MÚZEUM, 64.68.6—7. LTSZ. 66 FÉL E. 1935. 16—17. 67 Magának Hartának a talaja azonban a gyümölcsfákra nemigen felelt meg; lásd: FÉL E. 1935. 39. 68 FÉNYES E. 1837. 350.; FÉNYES E. 1851. I. 238.