Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Juhász Antal: Felső-Pusztaszer benépesedése
314 JUHASZ A.: FELSO-PUSZTASZER BENEPESEDESE .. . A felső-pusztaszeri határ mérnöki kimérésén alapuló felparcellázásának egyik következménye, hogy több sortanya jött létre. Az Alföldnek azokon a területein, ahol a tanyás gazdálkodás már a 17—18. században kibontakozott, a határt átszelő utakról rövidebb-hosszabb bejáró vezetett a tanyákra — így azok a dűlőutakra „fölfűződve", de szétszórtan helyezkedtek el. Ezt a képet mutatja pl. Szeged és Hódmezővásárhely régi tanyaövezete. A mérnökök által kimért nyílegyenes dűlőutak mentén és csaknem egyenlő nagyságú földeken viszont tapasztalatunk szerint gyakran épültek tanyasorok. így történt ez Szeged határában — pl. Gátsor a mai Ásotthalom, Honvédsor Rúzsa község határában — és a Pallavicini uradalomban osztott haszonbérleteken (a mai Ópusztaszer község határában Kutyanyak, Piricsom tanyasorokon). Felső-Pusztaszer tanyasorai — a Dakó sor, más néven Dakó majori sor, Német sor, Pintér sor, Zana sor — családnévi eredetűek. Szeged városa 1852-ben 10 ezer hold, 1854-ben 12 ezer hold közlegelőjét adta bérbe 10, illetve 30 esztendőre, majd 1880-tól újabb legelőket adott nyilvános árverésen haszonbérbe. Csakhogy míg Kecskemét Felső-Pusztaszeren 50 holdas pusztarészeket parcellázott, addig Szeged 10 holdanként árverezte a legelőit, sőt engedte 5 holdas földek bérbevételét is. 45 Módos emberek nagyobb járásföldeket is béreltek, de a 19. század végére a 10 kat. holdas városi haszonbérlet vált gyakorivá, és elszaporodtak az olyan kisbérletek, amelyeken 2—3 bérlő osztozott. Öt—tíz hold bérföld pedig — rossz talajon és magasra licitált árenda mellett — kevésnek bizonyult egy család megélhetéséhez és a gazdaság fennmaradásához. A két város agrárpolitikájának következményeire az 1930-as évek elején Móricz Zsigmond is fölfigyelt: „Szeged a bérlőrendszerrel gazdasági proletariátust termel, Kecskemét a telepítésekkel kisgazdákat épít" — írta. 46 A valós kép ennél összetettebb volt. Móricz a gazdasági válság idején járt Szegeden, amikor sok városi kishaszonbérlő tönkrement, ám korábban és a válság évei után is voltak a szegedi haszonbérleteken rentábilis gazdaságok. A két város földbirtokpolitikáját összehasonlítva úgy látjuk, hogy a nagyobb birtoktestek kiosztásával Kecskemét adott biztosabb alapokat a haszonbérlők termeléséhez, a tanyaépítéshez, a gyarapodáshoz — ugyanakkor Szeged város tanácsa felosztott közlegelőin számos törpebirtokosnak, szegényparasztnak tette lehetővé a letelepedést, ezzel bizonyos mértékig levezette a rétegek földéhségét. Felső-Pusztaszer benépesedése része annak a települési folyamatnak, amely a Duna—Tisza köze közbirtokossági tulajdonú legelőin a 19. század második felében, a kapitalista agrárfejlődés föltételei között kibontakozott. E puszták fölosztá45 JUHÁSZ A. 1980. 46 Móricz Zsigmond: Riportok 1930—1935. III. Bp. 1958. 348. Idézi Rácz I. 1980. 97.
