Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944
TÖRTÉNELEM 287 Az már csak természetesnek tűnhet, hogy a megvizsgált tantervek és óravázlatok a magyar nyelv tantárgyként történő tanításáról sem tartalmaznak egyetlen utalást sem: „ ... legplasztikusabban itt látható, hogy a nyelv tanításának kérdését teljes mértékben politikai síkra vitte az iskola vezetése és ebbéli rendelkezésemet és figyelmeztetésemet erős indulattal és cinizmussal fogadták ..." —jelentette 1943. évi látogatását követően. Végül lehangoltan állapította meg: „ ... 242 német anyanyelvű tanuló közül senki nem tud magyarul; ez nem csodálható, mert a szerb uralom alatt sem ragadt rájuk egy szerb szó, s talán nem ez lenne a baj, de már az apróbbak is hapták, masírozás és örökös «Hitler Éljen-ben» szívják magukba a német nemzeti-szocializmus elemeit". 42 29. Új szentiván Állami elemi iskolájában egy osztatlan magyar, német és egy részben osztott szerb tagozat működött hét tanteremben. A zömében jómódú szerb lakosság mellett szegény magyarok és németek, szlovákok éltek, egészen szórvány horvát, sokac és rutén családok mellett. A magyar kormányzat alatt a korábban tiszta szerb nyelvű iskolában magyar osztatlan tagozatot szerveztek 15 magyar, 13 szlovák, 4 horvát, 3 rutén, 1 sokac gyermek részére. 478 szerb anyanyelvű iskolaköteles 6 osztályteremben részben osztott rendszerbe került, átlag 79 tanulóval. Az 1943 februári szakfelügyeleti vizsgálatnál megállapíthatta, hogy a tanítók csak szerb nyelven beszélnek, magyarul csak az iskola igazgatója tudott keveset, németül egy tanerő beszélt közepesen. A szerb tanulók hátránya szembetűnő volt a nagy osztálylétszámok miatt. A magyar nyelv tanítása teljesen eredménytelen volt a tagozatban, mert a 21 nem magyar gyermek egy szót sem tudott anyanyelvén (szlovák, rutén, horvát, sokac) kívül. A szerb kormányzat idején a 15 magyar gyermek nem tanulhatott magyarul, ezek csak „makognak, tulajdonképpen egyetlen nyelvet sem tudnak a maguk életkora nívóján használni..." Csak új tantermek megépítésében és anyanyelven tudó tanárok kinevezésében látja a megoldást, ami azonban „ ... ilyen zűrzavarban, ilyen fokú nyelvi elmaradásban szinte reménytelen, hosszú évek munkája lesz csak elég egyáltalán az elinduláshoz..." — írta igen reális elemző jelentésében 1943. február 23-án. 43 30. Újszivác Állami elemi iskolájában részben osztott rendszerben német tanítási nyelvű oktatást szerveztek 1941. szeptembertől, még a magyar katonai kormányzás idején. A hozzá csatlakozó óvoda hasonlóképpen tisztán német foglalkozási nyelvű. A 257 42 Bm. L. B. F. biz. ir. Uo. 43 Bm. L. B. F. ir. 12/1943.
