Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944
TÖRTÉNELEM 271 ta, hogy „ . . . reménytelennek látszik az egységes szerb tömbben rést ütni és közöttük az államnyelv érdekében bármit is elérni... az események bizonyítják, hogy további elfordulásukkal jár a magyar ügytől a nyelvük elleni legkisebb józan törekvés is. ..". Balázs működésében megfigyelt elvi állásfoglalások közül sajátos az itteni véleménye. Egyetlen esetben sem tapasztaltunk ilyen kisebbségellenes nézeteket 1938—1944 közötti felügyeleti munkájáról fellelt irataiban. 18 Úgy tűnik, hogy a visszacsatolt területek iskolaügyének felülvizsgálatát nem kíséri az a türelmesség, tolerancia, amely a trianoni országrész területén Balázs Ferenc általános nézeteit jellemezte. A mindennapi tankötelesek nemzetiségi megoszlása Nemzetiség 1941 1942 1943 magyar 20 29 17 német 63 52 48 szerb 420 428 439 rutén 46 54 54 Összesen: 549 563 558 Nem magyar nemzetiségű tanulók magyar nyelvtudása: Magyarul nem beszél: | 510 (96,4%) | 520 (97,3%) | 510 (94,2%) 7. Bóroc Állami iskola, amelyben 1 osztatlan magyar, egy részben osztott német és szerb tagozat működik. (Magyar I— VIII. o., német: I— II., III— IV., V— VIII. o., szerbek: I— II., III— IV., V— VIII.) Nyolc tanterméből egy használhatatlan volt Balázs 1943 áprilisában végrehajtott felmérése idején. Mind a lakosság, mind a hatóságok anyanyelvi oktatást igényeltek. A községben csak a németek tartottak fenn óvodát még a jugoszláv uralom idején is. 1941-től a VDU vette át a Kindergartent, amely szintén német foglalkozási nyelvvel működött. Német tagozatban már megvoltak a tankönyvek, a szerb tagozatban a kormányzat nem adott ki még mindig megfelelő olvasókönyvet. Az iskolai helyi hatóságot, mint ezt a visszacsatolt valamennyi meglátogatott iskolánál tapasztalta, itt sem szervezték meg. A nyolc tanerő közül hét tökéletesen beszélte a szerb és német nyelvet. A katonai kormányzat, majd a polgári iskolahatóság is valamennyit meghagyta állásában. A német tagozatban a magyar nyelv tanítása rendkívül színvonaltalan. A „hazafias nevelés" eredményéről a következőket jegyezte meg egyetlen, 1943. április 12-i látogatásáról: „ ... a 18 Bm. L. B. F. ir. 107/1942. Pejics Juliannát a BM. 360. 131/1942. XVII. sz. utasítással mentette fel állásából. Ebben nincs szó a koráról, hanem indokként azt hozták fel, hogy egyetlen szót sem tudott magyarul.
