Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944
TÖRTÉNELEM 261 A tagozatok átszervezése 1941—42-ben a miniszter véleménye szerint is azzal járt, hogy az oktatás összeredmenye visszaesett. A gyermekek nyelvtudása nem volt fokozható, mert alig volt magyarul tudó és egyben jól képzett tanerő. így a 700/1941. ME. rendelet adaptálása sok negatív hatással járt. A területen élő rutén, szlovák, horvát, bunyevác szórványok (1—10 tanuló) nem lévén önálló nyelvi tagozatuk, kénytelenek voltak a magyar tannyelven működő tagozatokba iratkozni, ahol nyelvi asszimilálódásuk fokozódott. Korábban szerb tannyelvű iskolákba jártak, ahol csöppet sem volt rózsás a helyzetük, de inkább akadt lehetőség anyanyelvük (korlátozott módon) némi gondozására. Az újjászervezett vagy újonnan szervezett szlovák, bunyevác tagozatokban a kötelező magyar nyelv tantárgyként való tanítása váltott ki ellenérzést. Az 1942 végi Balázs-féle elemzések a miniszterelnök részére már világosan mutatták, hogy a visszacsatolt Délvidék és Baranya-Háromszög népiskoláinak tantestületei alkalmatlanok arra, hogy a rezsim követelményeinek megfelelően működjenek. A katonai kormányzat által átvett egykori jugoszláviai tanítói kar zöme politikailag szemben állt a magyar kormányzattal. A szerbség „ ... csendes visszavonultsággal, de látható ellenállással, a németség döntő része német nemzetiszocializmussal átitatottan, a magyar gyűlölettől elvakultan, tulajdonképpen szabotálta nemcsak a hazafias és nemzeti célok megvalósítását, hanem magát az oktatási rendelkezések végrehajtását. A csonka országból ide átültetett nemzeti gondolkodású fiatal nevelők tapasztalat hiányában alulmaradtak a küzdelemben. Mi sem bizonyíték jobban, minthogy 14 iskolaigazgató adta vissza megbízatását. A korábban itt működő magyar tanerők egy részét a bosszú vakította el és tapintatlan magatartásukkal sok kárt okoznak, s most hiába érti meg a szív az elmúlt szenvedések miatt felszabaduló vihart, rajtunk csak az ész, a méltányosság, a nemzeti és nemzetiségi érdekek közelítése segíthetne..." — írta Balázs. Nincs a korban feltárt dokumentumoknál világosabb elemzés ennél, s ha a kor zsargonját helyesen értelmezzük, nagy elismeréssel adózhatunk Balázs Ferenc éleslátásának. A megszervezett magyar tagozatokban végzett vizsgálatait így összegezte: „ .. . a nevelő és tanító tevékenység a legnehezebb a magyar tagozatokban, ahol a tanulók az előző években egyáltalán nem részesültek anyanyelvi oktatásban, vagy csak a legkisebb mértékre szorul magyar nyelvi előképzettségük. Ez az oka, hogy újabb helyeken nem is állítottak fel magyar tagozatokat, hanem csak I— IV. osztályt szerveztek, mert a felsőbb osztályokban levő magyar anyanyelvű tanulók hiányos magyartudásuk miatt egyszerűen képtelenek lennének előrehaladni a közismereti tárgyakba". 8 A német tagozatokat elemezve megállapította, hogy azokban a legfejlettebb általános viszonyok uralkodnak. E tagozatokban az egy tanítóra eső gyermekállomány a legkisebb. A közismereti tárgyakban a legjobb az előrehaladás. Az anya8 U. o.
