Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Bárth János: Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19–20. században
218 BARTH J.: MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK ... maradtak és ahol az evangélikus egyháznak nagy hagyományai voltak. (Pl. Sopronban, Békéscsabán). 7 A korábban is kis létszámú, elsősorban Erdély területén honos unitárius vallás a trianoni Magyarországon csak 0,1%-ot ért el. Jelentős változások következtek be a nemzetiségek és a vallások viszonyában is. Az anyanyelv oldaláról szemlélve az összefüggéseket, a magyarság körében viszonylag keveset változott a vallások részesedése. A római katolikusok arányszáma az 1910. évi 58,7%-ról 63,0%-ra emelkedett, a reformátusoké pedig 25,8%-ról 23,3%-ra csökkent. 8 A német nemzetiség felekezeti összetétele jelentősen módosult. Az erdélyi és a szepesi szászok elszakadásával a magyarországi németség körén belül az evangélikusok aránya 21,6%-ról 13,6%-ra esett vissza. Ezzel párhuzamosan a katolikus németek részesedése a korábbi 66,6%-ról 81,3%-ra növekedett. A Csehszlovákia kötelékébe került szlovákság többsége katolikus, a Magyarországon maradt szlovákok nagyobbik része pedig evangélikus volt. Következésképp az 1910-es 71,8% katolikus és 23,2% református belső arány 1920-ra úgy módosult, hogy a katolikus szlovákok 41,9%-os részesedésükkel kisebbségben maradtak, az evangélikus szlovákok pedig 55,3%-os részesedésükkel abszolút többséget képeztek. A maradék románság körében a görögkatolikusok aránya csökkent (38,5%-ról 18,4%-ra), a görögkeletiek aránya pedig emelkedett. (61,0%ról 76,6%-ra). A rutének, a horvátok és a szerbek körében jelentős eltolódás nem történt valamely vallás javára. Ha a vallások oldaláról szemléljük az anyanyelv és a vallás összefüggését, számottevő változásokat figyelhetünk meg. A római katolikus felekezeten belül 64,8%-ról 88,3%-ra nőtt a magyarok aránya. Ezzel párhuzamosan a bácskai és a bánsági katolikus németség elszakításával, 14,1%-ról 8,8%-ra esett vissza a németek részesedése. A fentebb említett katolikus szlovákok nagy tömegeinek elvesztésével 15,5%-ról 1,2%-ra csökkent a magyarországi katolikus egyház szlovák anyanyelvű híveinek aránya. A görögkatolikusok többsége hajdan román volt (56,4%). Jelentős számban voltak e vallásnak rutén (22,7%) és magyar (15,2%) hívei is. Trianon után a helyzet gyökeresen megváltozott. A görögkatolikus egyházon belül a magyar anyanyelvű hívők részaránya 93,5%-ra emelkedett. Elenyészően kicsire zsugorodott a román és rutén görögkatolikusok száma. 7 KARNER K. 1931. 14—15. 8 Helyesen világított rá Kónya István, hogy tarthatatlanok azok az elfogult református állítások, miszerint a református egyház hívei sorába tartoznak a legtörzsökösebb, legtisztavérűbb magyarok, és a református vallás a legigazibb magyar vallás. 1920-ban a magyar anyanyelvűeknek alig egyötöde volt református, és több mint 63%-a római katolikus. Abszolút számokban tehát sokkal több volt a magyar a római katolikus egyház hívei között, mint a kálvinisták között. Nem valószínű, hogy a magyar anyanyelvűeknek éppen az a 23,3%-a alkotja a magyarság „törzsökös", „tisztavérű" részét, amely a református egyház híve. (KÓNYA I. 1963. 7—8). Ehhez még hozzátehetjük: Szeged, Pécs, Zalaegerszeg, Gyöngyös, Kalocsa, Kecskemét és Csíkszereda stb. katolikus népe lagalább annyira jó magyar, mint Debrecen, Karcag, Hajdúböszörmény és Hódmezővásárhely stb. reformátussága.
