Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Bárth János: Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19–20. században

TÖRTÉNELEM 219 A görögkeleti vallás híveinek körében a románok aránya 77,1%-ról 35,7%-ra csökkent. 19,5%-ról 31,2%-ra emelkedett a szerbek és 1,8%-ról 26,8%-ra növekedett a magyarok aránya. A református és a maradék unitárius egyház hívei a korábbi állapothoz hasonlóan szinte teljes egészében a magyarság soraiból kerültek ki. Korábban az evangélikus felekezeten belül nagyjából egyforma arányban (31,9% és 34,6% között) voltak magyarok, németek és szlovákok. 1920-ra a németek és a szlovákok részesedése 15,1%-ra, illetve 15,8%-ra esett vissza, a magyarok arányszáma viszont 69,9%-ra nőtt. A zsidók körében a német anyanyelvűek aránya 21,6%-ról 4,0%-ra esett, ugyanakkor a magyarok részesedése 76,9%-ról 95,2%-ra növekedett. Nincs arra itt terünk, hogy az 1910. évihez hasonló részletességgel bemutassuk, hogy a különböző vallások milyen szerepet játszottak az új Magyarország vármegyéinek és tájainak életében. Ezért csak a legfontosabb változásokra utalunk. A Dunántúl 1920-ban is katolikus többségű nagytájnak számított. A katolikusok arányszáma 76,5%-ról 77,9%-ra növekedett, a reformátusoké 12,1%-ról 11,3%-ra csökkent. Észak-Magyarország nyugati részét Esztergom, Hont és Nógrád vármegye maradékát domináns katolikus többség (84,6%) jellemezte. A táj keleti részén, a korábbi helyzethez hasonlóan nem jutott abszolút többséghez egyik vallás sem. A borsodi és a gömöri katolikusoknak köszönhetően a katolikusok 49,3%-kal relatív többséget értek el. Ugyanakkor a beregi és az ungi reformátusok jóvoltából a református vallásúak a lakosság 33,6%-át tették ki. A Duna—Tisza köze 69,6%-os katolikus aránnyal változatlanul katolikus többségű táj maradt. A „legkatolikusabb" vármegye pálmáját országosan, Zalát megelőzve 1920-ban 97,9%-os arányszámmal a maradék Bács-Bodrog vitte el. A Tisza-Maros szöge megmaradt részén 63,9%-os részesedéssel a katolikusok jutottak abszolút többséghez. A hajdan abszolút többséget élvező görögkeletiek aránya 7,6%-ra csökkent. A Tiszántúl református jellege a keleti részek nagy tömegű görögkeleti és görögkatolikus hívőjének elszakadásával a statisztikai kimutatásokban is megerősödött. Az új országterület tiszántúli részén a reformátusok 52,0%-os részesedésükkel abszolút többséghez jutottak. Abszolút többséget élveztek a maradék Bihar és Szatmár megyében (78,9% és 65,1%) Debrecen városban (65,7%), Hódmezővásárhelyen (60,2%) és Hajdú megyében (74,6%). A katolikusok e táj minden megyéjében kisebbségben éltek. Az evangélikusok Békés megyében képeztek relatív többséget. A zsidók arányszáma Budapesten volt a legmagasabb (23,2%). Budapest után a legmagasabb arányszámot Miskolcon értek el, ahol a lakosság közel egyötöde, 19,8%-a tartozott soraiba. 1910 és 1920 között nemcsak a határváltozások befolyásolták a felekezeti ará-