Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
460 HENKEY GY.— KALMAR S.: ADATOK ... dél felé kiszélesedő folyóvölgyekben a magyar szállásterületek határa a Kiskárpátok délkeleti lejtője, Pőstyén, Tribecs hegység (Nyitrától 20 km-re északra) és Újbánya (Lévától 20 km-re északra) vonalában látható, MÁLYUS Elemér szerint pedig a XII— XIV. században többségében magyar földműves családok népesítették be az észak-nyugati Felvidék folyóvölgyeit a Turóc folyó völgyének északi részéig, míg a tovább nem vonult szlávok e vidéken nagyrészt a hegységek lábainál és a völgyek peremén éltek 60 . A fentiekkel azonos képet mutat a KNIEZSA által szerkesztett 15. századi néprajzi térkép, melyen a Morva folyó völgyének középső része, a Vág völgyének középső szakasza Trencsén és Trencsén megye középső része között, a Nyitra folyó felső folyásának déli része a Tribecs hegység vonalától a Trencsénbán—Oszlány vonalig, a turóci medence, a Garam folyó völgyének középső szakasza Garamszentkereszttől Zólyomon keresztül Besztercebányáig, az Alföld északkeleti részébe nyíló folyóvölgyek Zemplén és Ung megye középső részében Varannó község és a Vihorlát hegység magasságáig vegyesen magyar— szláv lakosságot, a Tárca folyó völgye pedig Eperjes környékét is beleértve magyarokat mutat ki 61 . 3. A törökök által tartósan elfoglalt magyarlakta területek népességének jelentős része észak felé, a meg nem szállt túlnyomóan vagy részben szlovákok által lakott területre menekült, 100—150 évig szlovákok körében élt, többségük megtanulta a szlovák nyelvet, s mert Magyarország területén a paraszti családnevek csak a XVI. századtól kezdtek kialakulni, zömük a XVII. században keletkezett, s mert a nem nemeseknek a családnevet általában a környezet adta 62 a magyar eredetű családok egy része szlovák hangzású nevet is kaphatott. 4. A török megszállás alól felszabadult területekre északról beköltözőket és visszaköltözőket nemcsak a nép, hanem a helyi hatóságok is gyakran teljes egészében szlovákoknak tekintették. Az okiratok szerint is szlováknak tartott telepesek között is gyakori a magyar családnév, például a legnagyobb szlovák településnek tartott Békéscsabán az újratelepítők között több a magyar, mint a szlovák eredetű családnév és Szarvas ujjátelepítői között is közel annyi a magyar, mint a szlovák név 63 . A Bács-Kiskun megyei Dunaegyháza újratelepítői között 1720-ban és 1770ben is jelentős számban írtak össze magyar nevűeket 64 . Az általunk vizsgált szlováknak tartott vácegresiek között 50% a szlovák, 48%-a magyar nevű, 2%-ot pedig a Huszár és Kristóf név tesz ki (ezek magyar és szlovák eredetűek egyaránt lehetnek), míg a lucfalvaiak között 74% a szlovák, 18% a magyar, 14% pedig a német és a latin eredetű családnév (névmagyarosítás esetén az eredeti neveket vettük figyelembe). A Lucfalván eléggé gyakori, latin hangzású Sartorisz—Szarto60 MÁLYUS E. 1922. 61 SZŰCS J. 1982/4—5. 4. 62 Benda Kálmán szóbeli közlése. 63 EMBER Gy. 1977. 64 TÓTH SZÓLLŐS M. 1968. 18—20.
