Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Sztrinkó István: Bátky Zsigmond levelei Bellosics Bálinthoz

406 SZTRINKÓ I.: BÁTKY ZSIGMOND LEVELEI... A Magyarország vármegyéit és városait bemutató sorozatban a Bács—Bodrog vármegyei kötetben írt a magyarokról és a bunyevácokról, melyek ma is használható, igen alapos, adatgazdag néprajzi összefoglalók.

4 Azonban nem egyszerűen jó értelemben vett helytörténész volt, kit csak szűkebb szülőföldjének kérdései izgattak, hiszen általános magyar és egyetemes néprajzi problémákkal is foglalkozott. A gyermek a magyar néphagyományban című, úttörő jellegű tanulmánya, melyben néprajzkutatóink sorában az elsők között írt a gyermekéletről, jól példázza BELLOSICS nagy felkészültségét.

5 Saját adatain túl használja az elérhető néprajzi és nyelvészeti irodalmat, de ahol a párhuzamok indokolttá teszik idéz az európai, főként német és francia néprajzi munkákból, az etnológiai irodalomból is. Hasonló módszerrel íródott a „Magyar adatok a nyári napforduló ünnepeihez"

6 című tanulmánya is, egyetemes néprajzi érdeklődését pedig az ékszerekről,

7 a pipáról és szivarról,

8 vagy az emberevésről

9 szóló cikkei mutatják. Tárgyi néprajzi és folklór témák egyaránt érdekelték, amit publikációinak sokszínűsége bizonyít.

10 BELLOSICS Bálint igen jól rajzolt, tanulmányait mindig saját maga készítette, kifejező ábrákkal illusztrálta, de szívesen készített rajzokat mások cikkeihez is. Korán felismerte a fényképezés jelentőségét, dokumentatív értékét, s maga is, mikor csak tehette, készített néprajzi felvételeket. Tanítói munkája során hallgatóit is bevonta a néprajzi adatok gyűjtésébe, s közülük sokat fel is használt tanulmányaiban. Pedagógiai tevékenysége nagymértékben épült a terepmunka során szerzett tapasztalatokra. Egyik fennmaradt, 1913. ápr. 6-án Sebestyén Gyulának írott levelében ezt így fogalmazta meg: „Ethn. vizsgálódásaim rátapintottak arra is, hogy tanítóképző hivatásomnak olyan feladatait is meglássam, amelyek csak a faluzó népvizsgáló előtt nyílnak meg, s amely feladatok teljesítésével még nagyrészt adósa a magyar tanítóképző a népnek, amelynek jelzőit büszkén viseli. Én megyém népét, kultúráját, sajátságait stb., közgazdaságát aprójára ismerem. Kutató útjaimon mindig megfigyeltem ifjainkat kulturküzdelmük közepette s megláthattam, hogy az ő munkásságukon át mily mértékben tudunk mi tanítóképzők kifelé hatni. Tapasztalataimat nem késtem növendékeimnek kínálkozó alkalmakkor átadni. Tanulóim hallottak, dolgozatokban írtak szociális kérdésekről, később a szövetkezeti ügy terén munkálkodtak és már akkor, mikor erről a hazai pedagógiában még a disszertálásig sem jutottak el. Fiaink nem ismerik a környezetet, amelyben applikálniuk kellene a tanítóképző4 BELLOSICS B. é. n. 320—354. és 395-^07. 5 BELLOSICS B. 1903. 2—29. 6 BELLOSICS B. 1902. 7 BELLOSICS B. 1894. 8 BELLOSICS B. 1895. 9 BELLOSICS B. 1909. 10 Műveinek eddigi egyetlen, közel seal teljes bibliográfiája: BARCSAI J. 1916. 9—11.