Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

406 SÓLYMOS E.: A BAJAI HALÁSZCÉH pénzbeli segélyt kapjon, ha azonban az ilyen újra egészséges lesz és állapota javulna, köteles a ládából előlegezett pénzt megtéríteni, hogy azonban az ilyen nagybeteg keresztényi vigasz nélkül ne haljon meg, a nagybeteg állapotú mesternek a céhmester, a beteg segédnek és inasnak saját mestere köteles a papot kellő időben értesíteni két forint büntetés terhe mellett. Tizenhatodszor : Ha a mester özvegye férje halála után az özvegyi állapotban marad, a többi mesterhez hasonlóan minden szabadságot élvez, így a mesterséget is folytathatja és az ilyennek a kézmű minden esetben ne csak segítséget adjon, hanem egy alkalmas, a mesterséget jól értő segédet köteles adni, ha azonban ezen kézműn kívül házasodna, a mesterséget tovább folytatni nem engedélyeztetik meg neki. Tizenhetedszer: Ha ezen céh tagjai közül valaki elhalálozna, minden tagnak és mindenkinek kötelessége a lélektelen testet a sírhoz kísérni és aki jelentékeny ok nélkül ezt elmulasztja, legyen a mester huszonöt dénárral, ellenben a segéd tizenhét dénárral megbüntetve. Tizennyolcadszor: Hogy mindenki megértse az elöljáró cikkelyeket pontosabban betartsák, Isten szolgálatát előmozdítsák, jó erkölcsöket vezessenek be, a közösség és ezen halásziparban egyesült céh saját hasznát szorgalmazzák és a renddel való visszaélések elintéződjenek, kérjen az említett céh a földesuraságtól egy biztost, melynek kötelessége minden összejövetelen résztvenni azzal a szándékkal, hogy minden békésen, önzetlenül és viszály nélkül legyen előadva és elintézve. Mi tehát az ugyanazon nevű vármegyében bekebelezett a fentmondott Báska városban lakó és tartózkodó elősorolt lakosoknak és a halászok vezetőségének legáltalánosabb kérésére a fentebbi módon elénkterjesztett és királyi fölségünk jóindulatával meghallgatott és kegyesen fogadott előterjesztett fejezeteket ezennel a mi kiváltságos leveleink közé besoroltaknak és beírottaknak s olymódon besoroltak legyenek, hogy azoknak teljes tartalma érvényes, helybenhagyott és elfogadott legyen, császári és királyi tekintélyünkkel jóváhagyjuk, megerősítjük és érvényesnek nyilvánítjuk, azt az említett lakosoknak és a halászok vezetőségének, valamint összes utódaik részére érvényesnek kegyesen megerősítjük, sőt elfogadjuk, jóváhagyjuk, megerősítjük és megszilárdítjuk (tiszteletben tartva más jogát) fenntartva maguknak a teljes jogot, hogy az előterjesztett fejezeteket részben vagy egészen megváltoztassuk, módosítsuk vagy érvénytelenítsük. Mindezeket titkos függő királyi pecsétünkkel, amelyet mint Magyarország apostoli királya használunk, megjelöltünk levelünk hiteléül. Adatott a mi hűséges és bennünket őszintén szerető tekintetes és nagyságos gróf galánthai Eszterházy Ferenc, a fraknói aranysarkantyú örökös, valamint a szent István apostoli királyi nagykeresztje rendjének kitüntetettje, kamarás, valóságos titkos tanácsos, Mosón vármegye örökös főispánja, királyi udvarunk magyarországi mestere, a mi magyarországi tekintélyünkkel udvarunkban, mint a mondott szent István rend kancellárja, főhercegi városunkban Bécsben, Ausztriában, augusztus 22-ik napján, az Úrnak 1777-ik évében, magyarországi, csehországi és a többi uralkodásunk 37-ik évében. 2. MELLÉKLET A halásytnesterek névsora. Alfabetikus sorrendben közöljük a céhiratokból ismert mesterek neveit. Egyes nevek több változatban szerepeltek, de más adatokból és körülményekből azonosíthatók, e variációkat zárójelben közöljük. Feltüntetjük, mettől meddig volt inas, hány évig volt „legény", majd a mesterélet idejét. Ez utóbbi kezdő évszáma a céhkönyvből ismert, az utolsó év általában az utolsó inas felaszabadításának éve. Feltüntetjük, hogy hány inast tartott, a megjegyzés rovatba egyéb tudnivalókat közlünk. A családnév sorában — ha ismert — az 1803-as összeírás alapján, keresztnévnél az 1910-es adókönyv szerint tüntetjük fel lakhelyét a mai utcanevek szerint.