Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 331 44. Hát beszélek én a kecskeméti földrengésről, ami 1911-ben történt. Én akkor szántó gyerek voltam a gazdáméknál, ahol apám juhász számadó volt. Én meg, azért, mert a tavaszi szántással meg az őszivel végeztem a gazdáéknál, hát azért kaptam egy pár csizmát, ünneplő csizmát. Már legény akartam lenni, mert tizenöt éves voltam. Hát ott feküdtem egy ökrös szekéren az udvaron, csalamádé volt alattam, azon nagyon jól lehetett aludni a szabad ég alatt, és egyszer azt hittem, hogy elszabadult valamelyik megkötött marha a nyári jászoltól, mert kint voltak az udvaron a jószágok és nekiesett a szekérnek, hogy dörzsölődzik. Én meg csak úgy fektémben fölriadtam és szidtam az ökröt: ne a fene!, úgy, ahogy a béres szokta. Akkor látom, hogy a kukás házak — tudod mi a kukás? A dohánykertész házaknál gyertya ég és elszaladoznak az udvaron és a szél eléggé feltámadt. És beszélik, hogy leesett a kép a falról, meg azt, hogy földrengés volt. Én is aztán odaszaladtam, hogy mi történt? Hát erre aztán rengeteg mende-monda volt, mert a paprikás asszony, aki bejárt Kecskemétre paprikát árulni, ők maguk őrölték, famozsárba törték a kemencében szárított csöves paprikát, az asszony bejárt Kecskemétre árulni. Hát az hozta a hírt, hogy arany betűkkel kiírást látott az égen, hogy „Kecskemétnek el kell veszni!" Esküdözött, hogy ő is látta, ez az égre volt írva, ezért volt a földrengés. Kecskeméten megrepedt a városban a föld, néhol másfél méter átmérője volt az ároknak, és onnan jött az a kénes bűz ki. Ez a megrepedés valamelyest összébb ment aztán. Állatok 45. Olyanról tudok, aki a madarak beszédét kihallgatta. Azok elmondták, hogyha valaki nagy beteg volt: „Nézzétek, a kaszás ott ólálkodik, de tegnap már este is ott ette az avas, még be is nézett az ablakon". A másik hozzáteszi: „Majd bévül kerül azért, ne félj !" A madarak kifecsegik, hogy mi van. És a főtudós, az elnök, a bagoly. A fecsegő vénasszony a csóka, meg a szarka. 46. A bőregér — se madár, se állat, mert tolla nincs neki, s mégis repül. Azt mondják, hogy az ördögök madara. 47. A disznó pokolivadék, pokolfajzat. 48. Jobb kézzel a bal válla felett hátradobja a rossz fogat: Egér, egér, adjál nekem vasfogat. én meg adok csontfogat ! 49. Alacsonyan repülnek a fecskék: vihar lesz. Nagyon alacsonyan repülnek és sietnek, hogy az éhes, csivitelő fecskefiókákat jól tartsák. Fognak az anyák tücsköt, bogarat, mindent. 50. Nem szabad a gólyafészekhez, fecskefészekhez, pacsirtafészekhez nyúlni, hallatlan nagy bűn az érintésük. Még a legelvetemültebb paraszti gonosztevő sem nyúlt ezeknek a madaraknak a fészkéhez. Nagyon szereti a kis fecskét a Boldogságos Szűz, a kis Jézus meg a pacsirtát. A gólya a Szentlélek madara. Hát aztán gonosz madár is van, a bíbic, mert elárulta az Urjézust, amikor az Olajfák hegyén bujdosott. Azzal átkozta el a Megváltó a bíbicet, hogy: elárultál engem, most már örökké járjon a szád. Azóta a bíbic folyton kiabálja, hogy: buuvikk, buuvikk. 51. A kígyót pokolivadéknak hívják, hogy pokolbéli, hogy az is az ördögök uszuja, az is az ördögök szolgálatában áll. 52. A koporsószögről hallottam, hogy gyógyítanak vele olymódon, hogy összefőzik kurtakígyófejjel. Kitűnő gyógyszernek hitték. 53. A kígyónak, gyíknak a farka, ha leszakítod, mozog. A nép hite szerint, mikor lemegy a Nap, abban a pillanatban mozdulatlanná válik. 54. A nép azt mondja, azért van a légy, azt mondja: Hát Gazsi, hát te is azt mondod, hogy „légy", hát azt akarod, hogy legyen. Hát mondd, hogy pusztulj, de hogy kicsi, azért becézve mondjad: „pusztujka".