Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
ben ezt csak úgy tehették, ha erős váraik voltak. Ebben a felfogásban talán még a IX. századra vonatkozóan is van bizonyos történelmi mag. A bolgárok várait a honfoglalók megostromolták és elpusztították. Ezen a ponton lép be a históriába a népi képzelet. A XI— XII. századi magyar állam falvakban élő parasztsága a faluja közelében lévő fennálló, jól felismerhető, elhagyott régi várakat a magyarok megtelepülését közvetlenül megelőző ellenség alkotásainak hitte. A török hódoltság után az Alföldön újra éledő falvak jórészt újonnan betelepült népének élénk képzelete benépesítette a falvak határát Törökdombokkal, Tatárhányásokkal, Török- és Tatárvárakkal —sáncokkal. Holott ezek túlnyomó többsége sok évezredes őskori földmű. Elpusztult, örökre elhagyott középkori falvaink csonka templomtornyaiból is Töröktorony, Törökvár lett. Mindez a nép szemével nézve logikus, hiszen az akkori magyarok előtt a török volt az úr az Alföldön. A falusi nép soha nem tekintett a távoli múltba, számára a látható régi sáncokat, földvárakat, romladozó kő- és téglaépítményeket Történettudományunk és nyelvtudományunk alapos s itt nem részletezhető érvek nyomán a IX. századi bolgár uralom Tisza-menti határerődjének tartja a Feketevárat, a földfalakkal és pauzáddal körülvett Cernigradot, a mai Csongrád elődjét. Úgy tűnik, a Csongráddal közvetlenül szomszédos falvakban a XI. században még élt a bolgárok emléke. A garamszentbenedeki alapítólevél alpári határleírásában szereplő egyik füzes, a salices nandirdi nevének második tagja 1489-ben Nandordus nominativusban is előfordul (KNAUZ N. i. m. 29 és 238), tehát egy Nandord helynévi megjelölésről van szó. Ugyanazon oklevélben a Tisza két partján adományozott halastavak közt, Csongrádtól délre, de a cernigradenses-szel határos területen fordul elő a Nandurtou (KNAUZ N., i. m. 28—29). — A nandir-nandur a dunai bolgárok korai magyar neve voit, a két határnév tehát tulajdonképpen ,,Bolgárd" illetve ,,Bolgártó" jelentésű. A nandor népnév az ómagyar d-raggal csak Alpáron és Somogyban, Szőlőskislak határában (Nandord) fordul elő, piscina megnevezéseként pedig csak a garamszentbenedeki oklevélben. E korai nandorok gyökeresen különböznek a későbbi, puszta személynévből (Nandur, Nandor) keletkezett helynevektől és a Nandor személynévvel összetett, a puszta személynevet viselők birtokára utaló helynevektől (pl. Nandurlaka, Nandorthelek(e), Nándor-völgy(e), Nándorhalm(a) v. ö. KRISTÓ GY.—MAKK F.—SZEGFŰ L., Adatok „korai" helyneveink ismeretéhez I. Acta Historica XLIV. Szeged 1973, 15—16), vagyis nem személyekről, hanem még a népnévről van szó! Aligha véletlenül éppen Csongrád környékén. A nandorok — a XII. században már bulgárok! — alpári helynévi emléke magyarázat a helyi hiedelemre s némi mentség Anonymus hiszékenységére. csak a megelőző — letűnt — uralom hagyományozhatta. A bronzkor, vaskor, római-szarmata-kor nagy halomtemetkezéseiből (kurgánjaiból) következetesen Kun-halom lett az Alföldön. Kétszáz éve kutatja őket a régészet, kunokat még soha nem talált beléjük temetve. Emelésüket a falusi képzelet logikájával kötötték ahhoz a néphez, amely a tatárjárás után a magyarok helyébe került azokra a tájakra, ahol máig a legtöbb és legnagyobb kurgánt ismerjük. Nem idegen ez a másodlagos népi „kormeghatározás" más országokban sem. A 30 éves háború után Németország északi és középső részei benépesültek Schwedenhügel-ekkel, Schwedenschanze-kkal, pedig ezek éppúgy őskor földművek, mint a Törökdombok és Tatársáncok. A XI— XII. századi alpáriak nyilván meg voltak győződve arról, hogy a falujuk közelében emelkedő, földsáncokkal körülvett, meglehetősen jó karban lévő (bronzkori) vár a magyarok elődeitől, a bolgároktól 22 maradt fenn. Ahogyan a Titel környékiek is a bolgároknak tulajdonították a titeli és mozsori Földvár (Mozorin-Feudvar) bronzkori várának építését, és amiként Bihar környékének lakói is meg voltak arról győződve, hogy az ottani bronzkori földvár (amelyet egyébként a X— XI. század fordulóján hatalmas méretűvé építettek át a magyarok) a honfoglalást közvetlenül megelőző lakosság „fejedelmének" székvára volt. És így tovább. Vagyis az, hogy Alpár és Titel a bolgárok várai voltak, nem Anonymus „találmánya", hanem a népi képzelet logikus terméke. Az író ezt csak átvette és kiszínezte. Amikor azonban ő élt s gesta-ját írta, már nem a bronzkori földvár emelkedett Alpáron, hanem a XII. század folyamán újjáépített, megmagasított sáncokra emelt, új „castrum Olpar", a Chalan-Calan nemzetség vára. A vár eredetét azonban a néphit már szétszakíthatatlanul összekapcsolta elődjével, a „bolgárok várával", az új építkezésben aligha láttak mást, mint a bolgárok várának „újjáépítését". A többi a gesta-író leleménye. A döntő csatát természetesen a bolgárok fontos vára közelében kellett megvívni, a vártól északra elterülő szelíd homoksíkon. Az ellenség vezérét is megtalálta — láttuk hogyan s miként — Calán-vár urának nevében — kis névmódosítással. 23 23 Ha egyáltalán szükség volt névmódosításra. A ma torz „Zalán" formában közismert Salán név ugyanis Anonymusnál még biztosan Csalán-nak, esetleg Salán-nak hang105
