Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

szelve. A honfoglalás legújabb hadtörténetében — az alpári révhely állítólagos stratégiai fontosságára hivatkozva — még mindig tényként szerepel az alpári csata, a IX. századi bolgár uralom történetének kevés kritikai érzékről tanúskodó összefoglalásában pedig a bolgár kán vazallus-fejedelmének tekintett „Salamis dux" történetisége mellett tört lándzsát a szerző.

8 Pedig Győrffy György számos munkájában elemezte és megfejtette Anonymus „történetírói módszerét". Esetünkben már régen kétségbe vonta a honfoglalás kori bolgár Salán vezér létezését, illetve meggyőzően megmagyarázta, hogyan s miből alkotta a nevet és a személyt az író. Salant — kivételesen — nem helynévből, hanem az Alpáron is birtokos Kalan (középkori írásmód szerint Chalan) nemzetség nevéből.

9 Később részletesen kimutatta, hogy az a Kean „bolgár vezér" (Keanus . . . dux de Bulgaria), akit Anonymus Salán „ősének" (preavus) tesz meg, nem más mint a Képes Krónikában szereplő Géza fejedelemkori Kulan-Kean testvérpár egyike. Egy magyar Kean, akit Anonymus összeolvasztott vagy összetévesztett krónikáink másik Kean-jával, a bolgár kánnal. Kean és Kulan tehát Géza és István kortársai voltak, mindkettő egyúttal nemzetségnév is. A Kulan — Kalan — Calan nemzetség Anonymus szerint is a Csongrád várát (Surungrad, id est nigrum castrum) építő Ond fia Ete leszármazottja volt, elsősorban Csongrád—-Alpár térségében birtokolt, de birtokai voltak Bács-megyében Titel környékén is, ahol egyik falujuk 1299-ben Arky-Chalan néven ismert. A Salán (egykorú kiejtése szerint Csalán) név a Calan-Kalan megfelelője, amely 1387-ben egyidejűleg Chalantheluch ~ Kalanteluk változatban fordul elő, tehát kétségtelenül azonos. A Titel-CsongrádAlpár térségében uralkodó honfoglalás kori ellenséget Anonymus minden kétséget kizáróan a GézaIstván korától kezdve ezeken a tájakon birtokló Calan-Chalan nemzetségből és a X—

XI. század fordulóján élő névadójából alkotta.

10 8 SZABOLCS DE VA JAY, Der Eintritt des ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte, 826 — 933. Mainz 1968, 27 és 59. j. valamint 92. NAGY Á., Régészeti adatok az Alföld IX. századi történetéhez. Diákköri Füzetek 2. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen 1967, 78-80, 89. 9 GYÖRFFY GY. Tanulmányok. . . i. m. 99-100. Láttuk, Györffy kimutatta a portus Grecorum elnevezés valóságos történeti eredetét. Ebből vált világossá, hogy „Anonymus e helynév alapján találta ki, hogy a honfoglaló magyarok Alpárnál görög katonasággal ütköztek meg, és ahol a menekülő görögök befulladtak a Tiszába, azt a helyet Görög révnek nevezték". „Anonymus, bár műve nagy részét a magyar honfoglalás csatáinak szentelte, egyik helyet sem ismeri, csak olyan csatahelyeket, amelyeket, mint pl. az említett portus Grecorum, a meseszövés során kitaláltnak lehet ítélni".

11 Hozzátehetjük: változtak az idők — változtak az ellenségek. Anonymus ifjú korában, a XII. század második felében, hazánk legnagyobb ellenségei a bizánci görögök voltak. Egy XV. századi, anonymusi képzelettel megáldott krónikás már az alpári „Török-révhez" lett volna kénytelen széphistórát írni. S ha ma Salán vezér történeti létében talán már nem hisznek azok, akik a történettudományt tudománynak tekintik, hátra van még „Zalán vára", a „castrum Olpar" problémája. Régészeink közül a kitűnően képzett Márton Lajos a század elején hitt abban, hogy „Itt volt Alpár, a bolgár király vára"

12 s mivel a bolgár uralom a IX. század közepe után valóban kiterjedt a Tisza-mellékének egy részére, maga a vár pedig ma is áll, ezt a hitet ásatások nélkül aligha lehetett kétségbe vonni. Oly annyira nem, hogy az ásatások során magam sem lettem volna meglepve, ha IX—

X. századi emlékeket találunk. Mi több, felajzva vártuk felbukkanásukat. A Várdomb területén korábban talált, majd az 1949—1977. évi ásatások során előkerült régészeti leletek eloszlatták a rózsás reményeket. A leletek tanúsága szerint a vár története egyértelmű. A legkorábbi keltezhető lelet egy XI. századi—korai XII. századi, alig ívelt szárú tüskés vassarkantyú (XXIV. t. 1 ; LIV. t. 2). Törött, használhatatlan vasdarabként került földbe, csak nagyon viszonylagos keltező értéke van. Akár több évtizeden át is hasz10 GYÖRFFY, GY., Formation d'états au IX

e siècle suivant les „Gesta Hungarorum" du Notaire Anonyme. Nouvelles Études Historiques publiées à l'occasion du XII

e Congrès International des Sciences Historiques. Budapest 1965, 37-39. 11 GYÖRFFY GY., Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége. Irodalomtörténeti Közlemények 1970, 1, Kny. 7 — 9. Ugyanerről korábban UÖ., Studia Slavica 5. 1959. 46-47. 12 MÁRTON L., Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Őskora i. m. 198. 102