Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

dett el. Ezt a tűzhelyet azonban már a ház fennállása idején megszüntették, pontosabban: áthelyezték. Tőle alig egy méterre K-re tiszta sárga agyagalapozásra új tűzhelyet építettek. Közepén ovális alakú, gondosan lesározott, kőkeményre égett tüzelőfelület. Úgy látszik a tűzhelyeket valamilyen oknál fogva gyakran áthelyezték. A fentebb leírt kemence közelében katlan tűzhely méretére utaló erősen átégett kerek vörös folt virított, a szektor ÉK-i szélén pedig a D. szektorba átnyúló nagyobb méretű átégett vörös folt árulkodott korábbi kerek tűzhelyről vagy kemencéről. Az utóbbi mellett mintegy 5 cm vastag égett, megszenesedett gabonaréteg került elő, helyzete arra mutatott, hogy kiömlött valamiből. A gabonarétegben őrlőkő egyik fele rejtőzött. Egyebekben az A. szektor felületét, — ahol gödör nem törte át — jó minőségű agyagpadló töltötte ki. Ez a lesározott, letapasztott felületű padló a B. szektorban is folytatódott, de már csak roncsokban. Utólag nem dönthető el, mennyiben tudható be megrongálódása az alatta következő rétegben kibontakozó 75/3—4. gödröknek. A C—D. szektorban a szelvény ÉNy-i falával párhuzamosan, attól befelé (DK-re) 3 méterre, külső oldalán sárga agyaggal tapasztott, vert-döngölt agyagfal húzódott, amelynek együttes vastagsága 15—18 cm között váltakozott. A fal (pontosabban: láthatóan csak tapasztása) a C. szektorban derékszögben befordult, majd a továbbiakban „elveszett" a padlóroncsok között. Az agyagfalhoz belül mindenütt az A. szektorból ismert, jóminőségű lesározott sárga agyagpadló csatlakozott. A helyiségen belül a D. szektorban ovális tűzhely foglalt helyet. Égett, tapasztott felülete vörösre átégett cserepekre volt alapozva, — ez lehetett az A—D. szektor határán már leírt, elbontott, korábbi tűzhely megújítása, Az agyagfalon kívül а С—D. szektorban nem értelmezhető (törmelék?) sárga padlóroncsok váltakoztak piszkos, vöröses-fekete földdel. Erről a területről 3 nagyméretű kő és egy Unio-kagyló halom említésre méltó. Az A. szektorban a padló D—DK-i negyedét összeroncsolta egy szabálytalan alakú nagy gödör (74/1. gödör), amely itt jelentkezett először. Ugyanazon szektor É—ÉK-i sarkában egy korábbi nagyméretű gödör fölött (= 74/2 illetve 74/75 Nagygödör) megsüppedt a padló. Horpadása valóságos cseréptemető volt, köztük majdnem ép fülesbögrékkel, kövekkel, csontokkal. Ezzel a törmelékkel alighanem a padlón keletkezett horpadást igyekeztek betölteni. A D. szektorban a 75/1. gödör kerek foltja tovább virított, még mindig vörös törmelékkel vegyes sárga betöltéssel. A profilmetszet tanúsága szerint ebben a szintben már érzékelhető volt a 75/2. és 75/6. gödör, olyanképpen, hogy szintünkből padlódarabok és járószint süppedt bele. A szelvényben talált építmény valószínűleg cölöpszerkezetes volt. Azok a 25—40 cm átmérőjű vert és ásott cölöplyukak, amelyek tisztán csak lejjebb, a 3. szintben (ott viszont szervetlenül !) kettős sorban jelentkeztek, a 2. szint építményéhez tartozhattak. A belső profilmetszet határozottan ezt mutatja, főleg Ny—D-i vonalban (III. melléklet 3.), de részben Ny—É-i vonalban is (III. melléklet 4„). A 2. szint alatt egyenetlen vastagságú zavaros feltöltés foglalt helyet (1974. V—1975. IV. ásatási szint). A kevert agyag, humusz, korom rétegben nem volt házmaradvány, csupán néhány terméskő. A feltöltésben lehetett viszont először megfigyelni a 3. szintet romboló cölöplyukakat, ez is azt bizonyítja, hogy felülről jöttek. A 74/1. és 75/1. gödör folytatódott lefelé a feltöltésben. A 75/2. gödör mellé ásott (szám nélküli) sekély, üres gödör csak a feltöltésbe mélyedt. ß. s%int. Mélységek: 164—210—160—160 cm, középen 155 cm. — A D-i sarok feltűnően eltérő mélységét részben az okozta, hogy a padló itt a korábbi 5. gödör fölött kissé megsüppedt (III. melléklet 2.), elsősorban mégis inkább az, hogy a szelvénynek a sánc felé eső D-i sarkán lényegesen vastagabb volt a sánc eróziója során rákerült fekete feltöltés. A meglehetősen egyenletes bronzkori felszínre ez a szinteltérés már alig jellemző. A teljes szelvény felület 2/5—3/5 alapon kétfelé vált. A szelvény DNy-i felében, a kisebb részben a С—D szektor hosszában, 40—50 cm széles É—D-i irányú kemény barnásszínű agyagból vert fal húzódott, amelybe Ny-i irányból keresztfal csatlakozott. A vert falon belüli területet tapasztott felületű narancsvörös szfnű padló töltötte ki (I. melléklet 3.), amely— a felületét а Б. szektorban áttörő gödör-komplexumot nem számítva, — egyenes és szinte söprötten tiszta volt. A szelvény házfalon kívüli nagyobb részét sárga töltött felszín foglalta el, amely csupán az É-i sarok34