Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

7. Templomdomb 2. szelvény. 1974. évi ásatás. 7. Kirchenhügel, 2. Schnitt. Ausgrabung des Jahres 1974 nünket. Alighanem csak a bronzkori települést lefedő középkori feltöltésben jártunk. A löszfeltöltés alatt kell helyet foglalniuk a partfalban látszó őskori rétegeknek. Templomdomb 2. szelvény (7. kép) A 4x4 m-es szelvény D—DK-i harmadát II. világháborús géppuska fészek és a hozzávezető futóárok foglalta el, ezeket látszólag tiszta lösztalajba ásták bele. A szelvény DNy-i sarkába gödör nyúlott be (1. gödör). A szelvénybe eső részét az aljáig, 2 m mélységig kibontottuk, jellegtelen Késő-Vatya cserepeket tartalmazott. A szelvény É-i felét К—Ny-i irányban elfoglaló (kezdetben 2. gödörnek nevezett) beásásról kiderült, hogy legfeljebb múlt századi koporsós-fejfás temetkezés sírgödre. Mivel ebből megtudtuk, hogy a temetkezések egészen a löszfennsík széléig terjedtek, a további ásatásokat a Templomdombon befejeztük. Nincs kizárva, hogy a 2. szelvényben 60—70 cm mélységben talált „sterilnek" látszó löszréteg ezúttal is középkori feltöltés volt, amely alatt őskori teleprétegek helyezkednek el. Várdomb I. szelvény (I. melléklet) A szelvény feltárása két szakaszban történt. 1974ben mindenek előtt tájékozódni akartunk a rétegviszonyokról, ezért az itt bemutatott I. szelvény K-i (DK-i) negyedében csupán 4x4 m-es felületet nyitottunk meg. Mivel a „kísérleti szelvényben" csak ismerkedtünk a telepviszonyokkal, igyekeztünk minden felszínt és padlószintet gondosan elkülöníteni. E túlzottan óvatos feltárás eredményeként hat települési szintet különböztettünk meg (1974/1—

VI.), noha a legalsó padlót az azévi ásatás befejezése miatt már fel sem tudtuk szedni. A legalsó padlószintet áttörő „nagygödör" metszetfalán látható volt, hogy VI. szintünk alatt a bronzkor előtti felszín („VII. szint") és az őshumusz következik, a humuszréteg alatt pedig az okkersárga színű eredeti löszfelszín foglal helyet. Nyitvahagyott „kísérleti szelvényünkre" nyitottuk 1975-ben

4 a 8x8 m-es végleges I. szelvényt. Feltárásában a Békés-Városerdőn 1960-ban, JászdózsaKápolnahalmon 1967-ben bevezetett módszert alkalmaztuk: a nyitott szelvény É-i és Ny-i oldaláról, a profilmetszetből ellenőriztük, így végeztük az egymás alatt következő valóságos települési szintek lebontását. Ezzel a módszerrel az 1974. évi hét „települési szintet" a valóságban létező 5 települési szintre csökkentettük. S bár az eredeti ásatási jelentésben technikai okokból kénytelenek voltunk az 1974. évi terminológiához igazodni

5 , itt a végleges feldolgozásban a szinteket a valóságnak megfelelő 1—5. számozásban adjuk. A meglehetősen nagy felület leírását megkönnyítendő, az 1974. évi szelvényt A. szektornak nevezzük. Az A-tól az óra járásnak megfelelően következnek a B, C, D szektorok. Vagyis így: С D В A Ennek a sorrendnek megfelelően adjuk az egyes szintek felszíntől mért mélységi adatait, az A—B— С—D sarok mélységét, valamint az 1974. évi szelvény Ny-i sarkának mélységét, amely az I. szelvény közepére esik. 1974-ben az A. szektor mind a négy faláról készült metszetrajz, ami nagyon megkönnyíti a bonyolult telepszintek közötti eligazodást, ezért a szelvény kö4 Az 1975. évi ásatás május 12-től június l-ig tartott. 5 BÓNA I., Tiszaalpár-Várdomb. ArchÉrt 102, 1975, 294 és ArchÉrt 103, 1976, 291. 31