Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Kőhegyi M.–T. Knotnik M.: A madarasi (Bács-Kiskun m.) honfoglaláskori temető textilpántjainak vizsgálata
9—26. Ingnyakdíszek a nyakon és részben a mellkason. 21 darab. Rombusz alakú, kéregöntéssel készült, enyhén ívelt, ezüst. Előlapját gyöngyözött keret szegélyezi. Középrészének sima felületébe ívelt oldalú négyzet mélyed. A mélyedésben aranyozás nyomai. Hátoldalára vékony, hurokszerűen hajlított fület forrasztottak a felerősítés céljából. Felületük kopott, több példányon öntési hibát lehet megfigyelni. H.: 2,4, Sz.: 1,3, V.: 0,6. 27—59. Csizmaveretek mindkét lábfejen. 34 darab. Kéregöntéssel készült, ezüst. Előlapjának közepén pontdísz emelkedik ki, melyet borda keretez. Körülötte hatosztatú, ívelt oldalú, bemélyített dísz látható. Hátoldalán levő aklaszegének végét elkalapálták. Átm.: 1,1, M.: 0,4. 60. Juh (Ovis aries 1.) sin. humerus, aduitus. A koponya bal oldalán. 61. Mellkorong (?) töredéke. Az aranyozott hátterű, vékony ezüst lemezbe palmettás díszt poncoltak. Egy nagyobb (peremén nittszeg) és két kisebb töredék. A sír felszedése után került elő, helyét nem rögzítettük. H: 2,0, Sz.: 2,4. 62. Ezüstlemez alaktalan töredéke. H. : 1,2, Sz. : 0,9. A 6. sír jobb kulcscsontjától a mellcsontig két sorban, egymással párhuzamosan, 10 rombusz alakú ruhadísz helyezkedett el (CVII t.). A bal oldali sort rágcsáló szétdúlta, de annyi még látszik, hogy középen, a jobb oldali sor tengelyére majdnem merőlegesen egy dísz lezárja a sort, majd innen indulhatott a másik kettős sor. Feltételezhető lenne ugyan -— éppen a bolygatás miatt —, hogy ez a középen levő dísz már a bal oldali sor első tagja, de akkor a páratlan számú (21 db) veret nehezen helyezhető el arányosan, tükörképszerűen. Szerencsésebb körülmények talán igazolják azt az elképzelésünket, bár az eddigi adatokból is nyilvánvaló, hogy többféleképpen varrták fel az ingre a rombusz alakú díszeket s számuk is különböző. Szőke Béla 12 helyről ismer hasonlókat és megállapítása szerint vezető- és középrétegbeli, valamint köznépi sírokban egyaránt előfordulnak. 11 Az általa összegyűjtötteken kívül három helyről ismerünk hasonlókat a régi anyagban (Békésszentandrás-Pálinkásér 12 , Kölesd 13 , Hódmezővá11 SZŐKE B. : A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 1 (Budapest 1962) 76-77. 12 KRECSMARIK E. : A békésszentandrási honfoglaláskori jellegű temetkezőhelyről. Arch. Ért. 33 (1913) 33., I. tábla 13. kép. sárhely-Kopáncs 14 ). Újabban pedig Tiszaeszlár-Vörösmarty utca 15 , Bodrogszerdahely 16 , Buj-Gyeptelek 17 , Tiszajenő 18 , Eperjes 19 , Szeged 20 , Tiszafüred 21 lelőhelyekről kerültek elo párhuzamai. A rombusz alakú díszeket mindig a nyakon találjuk és az ing V alakban kivágott nyakára (vagy a kaftán felálló gallérjára?) voltak felvarrva. A 6. sír 21 db ingnyakdíszének általunk tapasztalt rendjére a legszebb párhuzamot Orosházáról (Pusztai Ignácné féle tanya 2. sír) ismerjük, ahol ugyancsak páratlan számban (25 db) kerültek elő az ing nyakának rombusz alakú szegélydíszei. A külső sorban eggyel több volt, mint a belsőben. Ez zárta alul, keresztben felerősítve az ékalakban húzódó veretsort. 22 A díszítés hasonló módját a Káma folyó partjához közel, a Bjelaja torkolatával szemben fekvő csegandai II. számú temető 15. sírjából ismerjük. 23 A véreteken megmaradt textiltöredékeket T. Knotik Márta vizsgálta meg. Eredményeit e cikk második felében teszi közzé, ezért itt csak viselettörténeti szempontból lényeges megállapításait foglaljuk össze. Az aranyozott ezüst véreteket 1,5 cm széles textilpántra erősítették. A sávolykötéssel mintázott selyemszöveten, melynek lánc- és vetüléksűrűsége 50 cm volt, szorosan egymás mellé helyezték a rombusz alakú véreteket, majd két kicsiny, hurkos fülét átnyomták a szöveten. A textil túloldalára került füleket egyetlen, vastag lencérnával fűzték fel, így visszabújásukat, azaz a veretek leesését megakadályozták. Végül a véreteknél szélesebbre szabott selyemszövet 13 SZEGEDY, E.: Beiträge zur Metalltechnik der IX-X. Jahrhunderte in Ungarn. Acta Arch. Hung. 12 (1960) 303., 24. kép. 14 PÁRDUCZ M. : Árpád-kori temető HódmezővásárhelyKopáncson. Dolgozatok 19 (1943) LXII. tábla 6-13 kép. 15 CSALLÁNY, D. : Ungarische Zierscheiben aus dem X. Jahrhundert. Acta Arch. Hung. 10 (1959) XXVIII. tábla 1-2. kép, XXXIII. tábla 93-137. kép, XXXIV. tábla 1 — 6. kép. 16 A veretek átmenetet jelentenek a kéttagú csüngős és rombusz alakúak között. ERDÉLYI I.: Ujabb adatok a tarsolylemezek stílusának elterjedéséhez Kelet-Európában. Arch. Ért. 88 (1961) 99., 5. kép. 17 CSALLÁNY D. : i. m. XLI. tábla felső két sora. 18 SELMECZI L.: Arch. Ért. 95 (1968) 135. 19 BÁLINT CS.: Arch. Ért. 97 (1970) 315. 20 KÜRTI В.: Arch. Ért. 101 (1974) 321. 21 FODOR I. : Arch. Ért. 101 (1974) 321. 22 DIENES I. : A honfoglaló magyarok. In Nagy Gyula szerk. : Orosháza története. Orosháza, 1965. 147. 7. ábra, valamint VII. és VIII. tábla. 23 GENING, V. F. : Archeologicseszkie pamjatniki Udmurtii. Isevszk 1958. 69-71., 27-28. ábra. 195
